Az ausztrál western szókapcsolatra többen gondolták, hogy jön majd a napfelkelte felől egy maga után koporsót húzó kenguru, megáll az állomáson, összehúzott szemöldöke takarja zord tekintetét, midőn erszényéből szájharmonikát húz elő a feszült csendben, és belefog a Papa Wont Leave You Henry című Nick Cave-dalba. Na, erről szó nincs; itt vér van, kérem, ostorról csöpögő.
A western olyan, mint a rock'n'roll
...örök és elpusztíthatatlan. Nagyapáinknak ott volt John Ford, a műfaj egyik hőskorának nagy alakja, apáinknak aztán már Sergio Leone és a spagetti-western lett a viszonyítási pont, nekünk pedig jobb híján Seraphim Falls meg Gyorsabb a halálnál jutott Leo DiCaprióval, plusz az egy szem Farkasokkal táncoló. Az elmúlt években aztán valami megmozdult nyugati fronton, már a Börtönvonat Yumába sem volt elhanyagolható alkotás, de a hosszú című Jesse James-film előtt aztán valóban le a kalappal. Pedig a műfaj egyik újkori alaptétele nem is közülük került ki. Sőt, nem is Amerikából jött, hanem nem kicsit meglepő módon Ausztráliából. Amely valójában sokkal adekvátabb helyszín, mint azt elsőre gondolnánk: szintén európai fehér ember vette birtokba, finoman félretolva az őslakosokat (az aboriginálok egy az egyben megfeleltethetőek az indiánoknak), szintén jókora sivatagos területtel bír, amely üvölt egy jó kis pisztolypárbajért, és ugye adott korban szintén megvoltak azok a figurái, amelyeket az amerikai filmekből már jól ismerünk. Miért is nem jött rá erre senki előbb?
A rossz, a rossz és a rossz
Az ajánlat nagyon erős cselekménnyel támad: Stanley kapitány (Ray Winstone) rajtaüt a Burns-fivérek kétharmadán, ám a legkegyetlenebb tag, Arthur (Danny Huston) még hiányzik a trófeagyűjteményéből. Márpedig a rablóbanda feje épp elég mocskos dolgot vitt már véghez ahhoz, hogy a hatóságoknak elegük legyen belőlük, és minden áron kötélen lógva akarják látni a vadkelet legzorallabb gazemberét. Épp ezért a kapitány taktikázni kezd, és egy visszautasíthatatlan ajánlatot tesz a középső testvérnek, Charlie-nak (Guy Pearce): szabadon engedi, hogy megtalálja a pusztában bolyongó bátyját, és ha már ott van, ölje is meg. Ha megteszi, ő és a gyakorlatilag ártatlan kisöccse mehetnek békével. Ellenkező esetben karácsonykor nem csak a fadíszeket akasztják.
És ezen a ponton érdemes elgondolkodni azon, vajon miben is rejlik a western leglényege? A kalapban? A pisztolyban? A sivatagban? Végigmérve az elmúlt hetven év termését, John Wayne-től Clint Eastwoodig, Kevin Costnertől Guy Pearce-ig, biztosan kijelenthetem: western az, amikor úgy nézel a naplementére, hogy az a nyomorult tűzlabda azonnal megérti, egy rossz mozdulat és egy életre leszeded az égről, és behajítod egy átkozott denevérbarlang legmélyére.
Balladai homály
Itt van ez a Nick Cave nevű fazon, aki az elmúlt másfél-két évtizedet azzal töltötte, hogy megírt egy szakajtónyi verset és dalszöveget, megfelelő cigaretta és alkohol elfogyasztásával hangját gyerekriogató mélységig süllyesztette, majd mindennek köszönhetően az alternatív rockzene kultikus alakjává emelkedett. A legtöbben legalábbis így ismerjük, s innen nézve jókora sajtóhibának tűnik, hogy ő jegyzi Az ajánlat forgatókönyvét. Holott! Cave valójában már regényíróként is letett egyet s mást az asztalra, így ha a szélesebb közvélemény féltette is a produkciót, rajongói jól tudták, a zenész nem csak a néhány soros balladákban képes sztorizni. De erre azért mégiscsak kevesen számíthattak: Az ajánlat története összetett, szövevényes, ha lehet még egyáltalán ilyet mondani: eredeti, és egy pillanatra sem válik unalmassá. Pedig ahány karakter próbálja megosztani velünk lelki baját a másfél óra alatt, azt hihetnénk, ebből csak valami kaotikus, mindent csak felszínesen érintő anekdota-gyűjtemény születhet, pedig dehogy! A történet sokrétű, de nem esik szét, az ismert western-toposzokat az elvárásoknak megfelelően tálalja és mégis friss levegőt fúj a műfajba, ráadásul mindezt olyan képek díszítik fel, hogy a végeredményről nem is lehet kevesebbet mondani, mint hogy remekmű.
Kinek ajánljuk?
- Western- és Nick Cave rajongóknak feltétlenül.
- Akik akár csak egyszer is cowboy-nak öltöztek az óvodai farsangon.
- Ausztrál-szakosoknak (ha léteznek ilyenek...)
Kinek nem?
- Akik irtóznak az erőszak ábrázolásától.
- Akik A hét mesterlövész óta nem néztek westernt.
- Ford Fairlane-nek, aki rühelli "azt az országot, vagy kontinenst, vagy akármit".
8/10
