Állandó a szomjúság, a nap gyilkosan éget, sehol semmi menedék. A regény belvilága óhatatlanul Cormac McCarthy egyes könyveit juttatja eszünkbe. - Győrffy Ákos kritikája Jesús Carrasco Kegyetlen idő című regényéről.
Mindent átjár a vudu, azaz a szellemek, az ártó vagy éppen jóságos szellemek jelenléte, a halottak együtt élnek az élőkkel, a túlvilág az evilággal. - Győrffy Ákos kritika-esszéje Kun Árpád Boldog észak című regényéről.
A regényben ugyan konkrétan nem sok szó esik Szerbia közelmúltjának történelméről, az egész atmoszférája, a városnak és lakóinak érzékletes leírása mégis sok mindent elárul róla.- Győrffy Ákos kritikája Mileta Prodanović Kert Velencében című regényéről.
Láng élvezetesen, gördülékenyen ír, üdítően jó olvasni a szövegeit. Nem is tudom, hol voltam én eddig. Hogyhogy nem olvastam eddig Láng Zsoltot. Nem tudom, mindkettejük erdélyisége teszi-e, de Lángot olvasván olykor Bodor Ádám jutott eszembe. - Győrffy Ákos recenziója és prózai reflexiója Láng Zsolt Szerelemváros című könyvéről.
Az álom anyagából vagyunk gyúrva, mondja Shakespeare, és valahányszor eszembe jut ez a mondat, mindig megnyugszom tőle, ha csak időlegesen is.
Egy emlékezetesen megrendítő gyermekkor panorámaképébe lépünk be. A közöny, a durvaság, a tompaság, a szeretetlenség univerzumába. Az éhség, a pálinka, a pofonok, a vér, a sírás világába. És ezzel együtt egy magyar faluba, valamikor a hatvanas években. - Győrffy Ákos kritika-esszéje Borbély Szilárd Nincstelenek című könyvéről.
Esther Kinsky német létére elég mélyre ment a magyar Alföld szellemi és lelki feltérképezésében, noha idegensége nyomasztó terhétől szemmel láthatóan képtelen megszabadulni. Hűvös, érzelemmentes tekintettel vizsgálja a határtalan mezők kietlenségét, a közeli román és szerb települések számára megfoghatatlan atmoszféráját. - Győrffy Ákos kritika-esszéje Esther Kinsky Banatsko című regényéről.
Mi már nem tudjuk, mi a háború. Ez első mondatnak elég suta és közhelyes, de egyrészt kell egy első mondat, másrészt pedig tényleg nem tudjuk, mi a háború.