A Régimódi történet-nek inkább a filmváltozatát szeretem, mert a könyvben túl sok a leíró rész, kevés a párbeszéd, emiatt számomra kicsit vontatott. A film érdekes módon férfiak számára is élvezetes, mert a férjem egyszer már megnézte velem egyhuzamban a 4 részes sorozatot DVD-n, de azért most, hogy az M1 mûsorra tûzte, esténként újra megnézi.

Csak a gyors színésznõ-váltás zavaró a filmben. Kicsit túl hirtelen lesz Gubás Gabiból Egri Kati.

El kellene már olvasnom tõle több könyvet is, mert az Abigélt ugyan betéve ismerem, de a régimódi történetre még sosem volt idõm, pedig abból sok önéletrajzi elemet is le lehet szûrni.
Az ajtót elkezdtem olvasni, nagyon klassz volt már az elején. Valami miatt félbeszakadt. De arra emlékszem, hogy Emerence egy nagyon különös, furcsa teremtmény, ülve alszik, mert ha lefekszik, szédül. Soha senkit nem fogad az otthonában, és azt sem lehet tudni, õ mikor jön takarítani, de ha nekiáll, akkor ragyog minden. Szeretem, hogy ez is önéletrajzi ihletésû történet, hogy minél többet megtudjak Szabó Magda életérõl. Megnézhetjük, és kidumálhatjuk valamikor. :)

Azért tudja, hogyan kell elkezdeni egy regényt, hogy az olvasó azonnal meghökkenjen:
valami ilyennel indít, hogy "Én öltem meg Emerence-t. "

Az Abigél a kedvencem Szabó Magdától. A regény és a film is. Annyira tökéletesnek találom mindkettõt, hogy a legújabb feldolgozás nem is érdekel igazán. Úgy vagyok az Abigéllel, ahogy Te egy hozzászólásodban írtad a Chatterley vagy a Jane Eyre kapcsán, ha valamiben megtaláltam a tökéletes verziót, megmaradok mellette, mert ragaszkodom a szeretett dolgokhoz.

Az ajtó-t még nem láttam, de tervezem megnézni, csak jót hallottam, olvastam róla. Viszont a hangoskönyv változattal nagyon érdekesen jártam. Kútvölgyi Erzsébet tolmácsolásában találtam meg, a regény egy álom elmesélésével kezdõdik. Emiatt eszembe jutott a Manderley-ház asszonya, ahol Kútvölgyi Erzsébet Joan Fontaine magyar hangja, és persze ez a történet is egy álom felidézésével indít. Olyannyira felerõsödött bennem a manderley-s érzés, hogy félbe is hagytam Az ajtó-t, mert nem bírtam elvonatkoztatni a másik történettõl, ami persze, csakis az én hibám. (Egyébként szeretem Kútvölgyi Erzsébetet, feledhetetlen élmény volt látni Fantine-nak a Nyomorultak-ban, és Edith Piaf-nak az Edith és Marlene-ben. Csak egy a baj, "ezer éve" láttam ezt a két darabot...)

Kimaradt a filmográfiából "A szemlélõk" c. regényének 1990 táján készült TV-feldolgozása...

Egyik kedvenc írónõm. Nagyszerû a stílusa, a történetei tanulságosak, és mélyek. Már kinõttem a tini korból, de ma is szívesen újraolvasom az Álarcosbált, a Születésnapot, és a többi nagyszerû regényét.

Köszi!

Ókút!
Én ezt ajánlom elolvasni. ;-)

Szabó Magdához se senki! Szomorú,pedig milyen nagy író! Volt,mert meghalt nem rég,nem? Én nem olvastam tõle semmit,bevallom,de biztos nagyon jó író.Bizonyára jönnek az ajánlatok,hogy, ezt olvasd el tõle, meg, azt.Köszönöm szépen!