Film és sorozat Moziműsor Színész és alkotó Színdarab Színházműsor Koncert Fesztivál Kiállítások Egyéb események Helyszínek Cikkek

A Danaida

Name: A Danaida
Genre: játékfilm
Released: 2018-04-21T21:19:42+0200
Duration: 86 min
Rating: 9.1
Cast: Törőcsik Mari, Sinkó László, Bulla Elma, Sir Kati, Tolnay Klári

magyar játékfilm, 86 perc, 1971

Értékelés:

39 szavazatból

Szerinted?

19 hozzászólás

Értékelés:

39 szavazatból

Szerinted?

19 hozzászólás

Danaus király lányai azzal bűnhődtek bűnükért, hogy az idők végezetéig feneketlen hordóba kellett vizet hordaniuk. Beteget nem enyhített a szétszivárgott víz, szomjat nem oltott, vért se mostak vele, elcsorgott, mint Csándy Katalin (Törőcsik Mari) könyvtárvezető élete.
A filmbeli Danaidának az a bűne, hogy csak önmagára figyel élete kétharmad szakaszában. Első szerelme kihasználja, ezután eldobja. Férje házában nem élettárs, csak mindenes. Egy zavaros múltú kamaszlány és tragikus körülmények között eltávozott barátnője, Nóra hatására a filmbéli Danaida feleszmél, észreveszi "vízhordásának" ostoba és értelmetlen voltát, és összegyűjtve utolsó erejét, elfogadja fogódzónak a halott barátnőjétől ismert menedéket: a munkát, mely gyógyít és egyensúlyba lendíti azt, aki végzi.

Stáblista

Szereplők

Törőcsik Mari

Kati

Sinkó László

Simkó

Bulla Elma

Mami

Sir Kati

Melinda

Tolnay Klári

Nóra

Képessy József

Máthé Erzsi

Némethy Ferenc

Schubert Éva

Harkányi Endre Harkányi Ödön

Alkotók

rendező: Zsurzs Éva
forgatókönyvíró: Szabó Magda
operatőr: Czabarka György
dramaturg: Katkó István

Szerkeszd te is a Port.hu-t!

Hozzászólások

Spoiler

Offtopik

Szerinted?

Alapvetőwn erős történet, finoman ábrázolt "korháttérrel".
P))ontos címe: A Danaida...

Válasz

Furcsa módon, fiatalságom ellenére, nekem ez az egyik kedvenc filmem. Nem tudom megmondani hogy miért,de nekem a gyerekkorom emlékei jutnak eszembe mikor ezt a filmet nézem. Azt megtudná valaki mondani hogy az a hegedű dal, annak ki az előadója, és mi a címe?

Válasz

A monotonitás, nem a szocialista Magyarország sajátja. Sőt a megalkuvás sem. A szocializmusban is emberek voltak és az emberek habitusa mit sem változik évezredek óta. Tessék elolvasni az Ószövetséget, ott le van írva milyen is az ember és a lényeg nem változott semmit.

Válasz

10/10

Holnap megint adják, de jó, rögzíthetem végre! Nagy kedvenc nálam ez a film is, már alig vártam, hogy ismét lássam, remekmû.

Válasz

Az igazán értékes irodalom jobb, mint eljárni bármiféle lélekturkászhoz. Ez egy tökéletesen megalkotott és életre keltett mû, nagyszerû színészi játékokkal, az író pedig zseniális.
Ebben a felszínes világban néha nagy szükség van arra, hogy egy picit megálljunk, és idõt adjunk magunknak arra, hogy egy ilyen drámát megnézzünk, elolvassunk, mert okosabbak leszünk általa saját életünkben is.Mennyi életbölcsesség, mennyi tisztánlátás, mennyi drámaiság szorult ebbe a történetbe, és minden mozzanata igaz és reális.

Örülök, hogy megnéztem, ajánlom mindenkinek, fõként pedig mindazoknak, akik még a helyüket keresik a világban.

Válasz

offtopic

Ha te mondod, biztosan... ;)

Válasz

Hát..., még hermetikusan sem, nemhogy hermeneutikusan. Üdv!

Válasz

Monotonitás: lépcsõn le, lépcsõn fel. Szobából ki, szobába be. Fél vekni kenyerekkel kézben fel a lépcsõn, újra és újra - nem valamiféle Mennyország felé, mintha Jákob lajtorjáját róná (oda különben sem lehet retour jegyet váltani), csak valamiféle lakás (otthon??) felé, egy még világháborús nyomokat örzõ pesti bérházban.

Csándy Katalin valóban danaida, a szó klasszikus értelmében.

Öntudatlanul cipeli a súlyos korsókat innen oda és onnan ide, és mégis mindig csodálkozik, hogy útközben kifolyik belõlük a víz a lyukon keresztül, amely az aljukon tátong. Lassan ébred a lyuk létére, és funkciójára, azaz diszfunkciójára még késõbb jön rá. Ám végül csak felismeri az összefüggéseket a céltalan ténykedés elemei közt...

Az államszocializmus hermeneutikusan zárt Magyarországán nem lehet tanulság nélkül való sem a Szabó Magda könyv, sem a belõle készült kiváló Zsurzs Éva adaptáció életélménye: az élet egyszerûségébe oltott keserû monotonitás. Egy hermeneutikusan zárt ország hermeneutikusan zárt értelmiségének hermeneutikusan zárt sorsai, oly sokféleképpen determináltak (az alap - József Attilára utalva - "hasított-rönkfa halom" determináltságán is túl), hogy nem is tudnak mást tenni, csak meghatározott, megengedett utakat róni oda és vissza, évekig, évtizedekig.

Már majdnem danaida-sors ez, csak az öntudatlanság hiányzik még hozzá.

Csándy Katalint ráadásul (Törõcsik Mari páratlan karakter-definiálására még kitérek!) az öntudatlanságon túl még egyéb meghatározottások is kötik. A legdöbbentesebb talán a férjével való kapcsolaté, ahol õ csupán kiszolgáltatott kiszolgáló - Sinkó Gábor összességében valami hihetetlenül gyarló karaktert hoz itt fantasztikusan, aki még kérkedik is a gyarlóságával. Talán ez is a fõ oka, hogy Csándy Katalinnal felépíthetnek otthont, de párkapcsolatot sosem. Elek - a férj, egyébként példás megalkuvó (ez is jellegzetes államszocializmusbeli magatartásforma).

Akad is mivel megalkudnia, hiszen e zárt cselekménytéren kívül, a külvilágban, ide is behaoló következményekkel bíró politikai drámák zajlanak - 50-es évek, 56 és ami utána következik. És egyéni drámák zajlanak - bebörtönzések, mellõzések, arculcsapások.

Zajlik - a történelem...

Csándy Katalin portréját megrajzolni rendkívüli lélekelemzõi feladat, hisz, ahogy Szabó Magda is írja, "minden ember titok, s minden titok titok". Õ mégis megteszi, mert személyében korjellemzõ magatartásformát, korszakot vállán hordozó alakot lát.

Karaktere önképének furcsaságai talán abban a paradoxonban gyökereznek, hogy, bár valahol egész életében önmagára figyel, mégis másokért, másoknak dolgozik. Türelmesen, végtelen alázattal, de nem öntudatosan munkálkodik értük. Önmagára figyelve, neurotikusan (aki töltött már egyedül hosszabb napokat egy kissé nagyobb lakásban, az pontosan tudja, miféle neurózis ez), de sohasem önmagáért. Ezért nem veszi észre a lyukat a korsó alján, ahol mindig, minden esetben kifolyik a nagy igyekezettel merített víz.

Alázata és türelme, amely lénye mélyébõl fakad, csodálatosan jóvá, tisztává teszi. De nem önként vállalt jóság és tisztaság ez - hanem öntudatlan, tehát naív. Nem általa gondosan megmunkált gyémánt, hanem gyerekkortól magával hozott, mondhatni, családi ékszer.

Szép, valóban szép tulajdonság ez - de néha már szinte felháborítóan türelmes mások végtelenül pitiáner gyarlóságaival szemben.

Elsõ szerelmével szemben is, férjével szemben is.

Törõcsik Mari óriási, mély alakítást nyújt, eggyé válik a karakterrel, s ad még naívságához valami olyan mélységet, amely, ismét paradox módon, sejteti azt az élettapasztalatot, amivel rendelkezik. Ez a karakter ugyanis nem úgy naív, mint egy tizenéves vidéki fruska: a naívsága tapasztalattal, sõt, bölcsességgel is párosul, éppen ezért olyan döbbenetes már a puszta létezése is.

Vannak persze, akik figyelmeztetik, akik próbálják felébreszteni - így a Bulla Elma által végtelen és megrázó emberséggel alakított Mami, vagy az öngyilkosságba menekülõ, középkorú lelkiismerete, Nóra, akit Tolnay Klári hoz, valami elképesztõen éles szikársággal (a késõ középkorú és idõs Tolnay Klári szikárságáról könyvet lehetne, sõt, kellene írni, mert páratlan magyar színház- és filmtörténeti jelenség!).

De Csándy Katalin nem jön öntudatára, csakazért sem, újabb és újabb csapások között is õrzi a jóságot - családi ékszert, vagy a danaida-metaforánál maradva a lyukas korsót, sorsa jelképét - saját, privát holokausztján menekítvén keresztül azt, míg csak rá nem jön, hogy le kell tenni ezt a terhet és ott kell hagyni az út porában, a rablók martalékának, a kutyák koncának - pusztulásnak.

Mert van helyette új, van helyette más, van helyette édesebb teher...

Csándy Katalin igénytelenségének furcsa ellentétpárja az általa rajongásig szeretett Melinda - Sír Kati - aki egyébként férje szeretõje, s akivel szemben nemcsak anyai ösztönöket táplál, hanem saját soha nem létezõ öntudatát ismeri fel a lányban.

Melnda ugyanis még félig-meddig kamasz, mégis hihetetlenül öntudatos, okos, az értékítéletei érdesek, felületesek, de önismerete, autencititása óriási, s mivel személyisége rendkívüli integratív erõvel bír, Katalin vitriolos sértései ellenére sem tud rá haragudni.

Ráadásul, rezingáltságában éppen általa, benne ismeri fel végül a kiutat céltalan házasságából, s ezzel együtt a danaida lét öntudatlan poklából is. Melnda az eszköz, amely segíti öntudatra ébredni (és most hadd ne éljek egyébként Bánk Bános reminiszcenciák felemlegetésének lehetõségével, mert lehetne).

Csodálatos Sír Kati és Törõcsik Mari kettõse ebben a két szerepben, õk valahogy egyszerre anya és lánya, a férj felesége és a férj szeretõje, akik azonban pörölés helyett valahogy cinkosan össze tudnak kacsintani, sõt, egymást hihetetlen intenzitással, mélységgel szeretõ barátnõk, akik között még, néha - apage satanas - valami nagyon sejtelmes és hártya vékonyságú, végtelenül gyöngéd lezsbikus erotika is felsejlik...

Szabó Magda és Zsurzs Éva - a magyar mûvelõdéstörténet hallatlanul erõs író-, illetve rendezõegyéniségei - a könyvben és filmben egyként hangsúlyozzák, hogy nõnek lenni annak a korszaknak permanens jelenidejében kétszeresen-háromszorosan olyan nehéz volt.

A danaida-sors ráadásul nõi végzet, nõi öntudatlanség következménye és csakis nõi öntudatra ébredés oldhatja fel.

Ez az öntudatra ébredés azonban különbözik a manapság oly divatos "feminista" öntudatra ébredéstõl. Nem valami lázadással, tányértörögetéssel vagy gyilkossággal ér véget. Nem fullad bele nõmozgalmi jelszavak puffogtatásába sem.

Nem, ennél mindketten inteligensebb alkotók.

Nem követnek el ilyen merényletet: a fejlõdési út lezárása ugyanis szervesen következik a karakter addigi fejlõdésébõl, ezért lemondó, enervált, hallgatag, alázatos.

Csándy Katalin, ahelyett, hogy teszem azt, mondjuk tudatos "szinglivé" válna, önnön személyiségéhez illõ lépést tesz: könyvtárosként (merthogy õ egyébként könyvtáros) vidékre utazik és ott kezd el dolgozni. Arca az utolsó snittben meggyötört és öreg, de mégis érezzük, a dolgok kimondatlanságának ellenére is, hogy valamiféle békét csak talált itt, mert találnia kellett.

A munkában.

Ahogy addig is dolgozott, csak öntudatlanul, danaidaként, úgy ezután is elsõsorban a cselekvés attitûdjében és formáiban fogja megtalálni önmaga feladatát és célját. Sosem nyugodva, sosem megállapodva, de öntudatosan, végre nyitott szemmel.

Ez Csándy Katalin gyõzelme - és nem bosszúja!

Csöndes és pyrhusi diadal, már csak azért is, mert egyetlen emberé csupán (Elek nem fog megváltozni, Melinda összejön Elekkel, de vajon meddig fognak együttélni, a Mami öregségének megpróbáltatásai pedig folytatódnak...), de öntudatos, s mint ilyen, rendkívüli jelentõsségû.

A könyv és a film egyaránt kellõképpen szikáran és balladisztikusan érzékelteti mindezt, mert kimondani amúgy sem lenne érdemes. "Fecseg, aki keres, hallgat, aki talál..." - jut eszembe a Kispál vonatkozó dalszövege.

És valóban: a danaida hallgat. Korsaját letette, öntudatlanul önmagára rótt bûntetésétõl megszabadult. Önálló élete, ez a munkás, csöndes élet, végre megkezdõdhet...

Válasz

Ahogy a danaidák arra kárhoztattak, hogy egész életükben vödörrel hordják a vizet a lyukas tartályba, Kati örök boldogtalanságra kárhoztatott, másnak adja át a fõszerepet, kifolyik a boldogság a kezei közül?
Jó film, sikerült a regény hangulatát visszaadni.

Válasz

Most néztem meg a Régimódi történet régi, 1977-es, Madách Színházi felvételét. Sulyok Máriával a fõszerepben, mellette Márkus László, Almási Éva... Jaj, de nagyon jó volt!!!

Válasz

Összes hozzászólás