Pedig az idilli látszatvilágban tengődő Truman Burbank, akit milliók néznek a tévében, aktuálisabb a mai média vezérelte világban, mint valaha.
November 21. a tévézés világnapja – 1996-ban ugyanis ezen a napon tartották meg az első televíziós világfórumot. Pár évre rá, 1998-ban került a mozikba Truman show, ez a látnoki jóslatnak bizonyuló klasszikus, amelyben Jim Carrey karaktere, a derék Truman Burbank megjövendölte a kamerák előtt élő, eldobható realityhősök korát, azaz a XXI. századi médiavilágot. Truman ugyanis a történetben eleinte nem is sejti, hogy
békés kisvárosa, Seaheaven valójában egy gigászi stúdiódíszlet, a rokonai és a barátai pedig mind fizetett színészek,
mivel ezt az egészet egy Isten-komplexusos tévés producer (Ed Harris) agyalta ki, hogy élete végéig megnyerhesse a nézettségi versenyt a címbéli, 24 órában sugárzott Truman show-val, és persze borsos áron adhassa el a két élő kapcsolás közti reklámidőt.
Az olajozott gépezetként működő, soha le nem álló forgatás azonban néha meg-megdöccen. Ilyenkor a derék Truman is egyre több furcsaságot tapasztal hol egy lezuhanó stúdiólámpa, hol egy semmiből feltűnő forgalmi dugó, hol egy szerepébe belezavarodott statiszta képében. Hősünk a nézők szeme láttára kezd izgalmas nyomozásba, ahol végül leleplezi a mindenható producert, aki csak rútul kihasználta őt a nézettség érdekében...
Egészen elképesztő, hogy ez a film már évekkel a Big Brother, a Survivor és a többi hasonló műsor (lásd még: Való Világ, Győzike Show) berobbanása előtt megjósolta azt, hogy egy realitynek nevezett kreált valóság emberek millióit képes nap mint nap a tévéképernyők elé szegezni!
Tette mindezt egy olyan korban, a mából visszatekintve már-már békebeli '90-es évek végén, amikor az emberek még hírből sem ismerték Ozzy Osbourne családját, a népes Kardashian famíliát vagy Stallone pereputtyát, akik mindannyian tudatosan vállalták be (jó pénzért, nyilván), hogy mindent látó tévékamerák kereszttüzében éljék egy ideig az életüket. Talán nincs is más olyan '90-es évekbeli kultfilm, ami annyira folytatásért kiáltana a mai média vezérelte világban, mint a Truman show – egy időben egyébként terveztek hozzá, tévésorozatként.
Ilyen lett volna, ha elkészül a Truman show-sorozat
A széria újabb emberek életét követte volna.
TovábbEzt ráadásul az eredeti forgatókönyvíró, Andrew Niccol írta volna. Egy televíziós hálózat több csatornája is különböző emberek életét sugározta volna benne: lett volna egy New York elit negyedében élő lány, egy harlemi fiú, egy kínai negyedbeli srác, és mindegyiküket csak a saját csatornája követte volna, ahogy a saját köreikben mozognak, és soha nem találkozhatnak. Ám az első évad végén a harlemi fiú és a gazdag lány mégis közeledni kezdett volna egymáshoz, miután megérezték, hogy a másik valahogy másképp viselkedik – a második évad pedig arról szólt volna, hogy a tévéadó kétségbeesetten próbálja felszámolni a románcukat. De végül nem lett az egészből semmi.
