Cili és Dódi, a "két lányok" Debrecen városában, akiknek 1917-35 közötti életét kísérhetjük nyomon a Trianon utáni Magyarország sajátos történelmi és társadalmi körülményei közepette. Dódi, vagyis Szabó Magda, nem írja meg azt a pár sort Beethoven szerzeményéhez, amit annyira kért tőle testvére, viszont ír egy regényt, nagyrészt Cili kedvéért, az ő emlékére, és persze azért, mert "az élet kilencedik évtizedében elkerülhetetlen a múló idővel való szembenézés."