Az őz a kegyetlen őszinteség regénye; a féltékenység, az irigység, a szenvedélyes szerelem és az igaz barátság története.

1959-ben, amikor megjelent Szabó Magda nagysikerű könyve, bombaként robbant be a köztudatba. A mű a 20. századi magyar irodalom egyik kiemelkedő alkotása, felkavaró és lebilincselő történetével, csodálatos nyelvezetével, és hihetetlen tudatos, zseniális szerkesztettségével.

Encsy Eszter, a regény főhősnője felidézi életét, és az emlékek morzsáiból egy különleges női történet bontakozik ki.

Encsy Eszter szegény értelmiségi családban nőtt fel, és bolondos, virágokat babusgató apja, csendben robotoló anyja mellett részt kellett vállalnia a gondokban. A kor, amelyben Eszter született, iszonyatba fullasztotta gyermekéveit, és örökre kipusztított belőle minden hitet, bizalmat, örülni tudást. A koraérett kislány a körülmények kegyetlen szorításában hamar megkeményedik, kapzsivá, önzővé válik. Elpusztíthatatlanul él azonban benne a vágy a szeretet, a szépség, az emberi melegség után; ezért is lopja el a gazdag családban nevelkedett, elkényeztetett Angéla kedvenc állatát, az őzet, s akaratlanul is annak pusztulását okozza. A második világháború után Eszterből ünnepelt, híres színésznő lesz, már nem szenved hiányt semmiben – csak éppen az “őz”, vagyis a szeretet, az őszinte emberi kapcsolatok hiányoznak az életéből. Minden, amit kap, későn érkezik: sem siker, sem elismerés, sem pénz, még a szerelem se váltja meg többé iszonyú önmagától. És Eszter, ahogy ettől a társadalomtól tanulta, amelyben él, és amely fölnevelte, öl: akarva akaratlanul megöli az egyetlen embert, aki valaha szerette őt.

A(z) Bartók Kamaraszínház és Művészetek Háza előadása