A Lear király, a Három nővér, a Névtelen csillag és az Edmond előadásokban láttam. Mindig teljes erőbedobással játszik, nem is játszik, éli a szerepét. A Lear királyban az előadás kezdetekor már a színpadon fekszik, míg a nézők gyülekeznek. Szó szerint csúszó-mászó, minden porcikájával, álnok, alattomos Edmund. Végig a színen van, figyeli a történéseket, együtt él a cselekménnyel, ha nincs szövege, akkor is figyelni kell rá. Versinyinként is tetszett. Szívesen megnézem bármelyik darabban, főleg ha a rendező Ilja Bocsarnikovsz.
Az értesítések jelenleg le vannak tiltva! Amennyiben szeretnél cikkajánlókat kapni, kérlek, hogy a böngésző Beállítások / Értesítések menüpontja alatt állítsd be az értesítések engedélyezését!
Hozzászólások