„Mindannyian nihilisták vagyunk” – jelentette ki minden idők egyik legnagyobb orosz írója, Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij a hazájában a 19. század utolsó harmadában végbemenő társadalmi folyamatokra reflektálva. Nihilista jelző alatt azonban nem a Nietzsche-féle metafizikai töltetű tagadást kell itt értenünk, hanem egy sajátosan orosz jelenséget, az „apák” nemzedékének hagyományait elvető „fiúk” kritikai vizsgálódáson alapuló forradalmi mozgalmát.

Például azét az „ötös fogatét”, amelynek ténykedését az egyik nagyregényében, az Ördögökben ábrázolta, és amelyből kiindulva a macedón rendező, Dejan Projkovski – a szerzőhöz hasonlóan – az emberi lélek titkát kutatja. Arra kíváncsi, hogy ahogyan az egyházi zene egy negyed hanggal meg tudja különböztetni az angyalit az ördögitől, vajon az emberben melyik húrt kell megpendíteni, hogy „angyalból” egyszercsak „ördöggé” váljék. Azt kutatja, hogy elvileg egy jó cél — a társadalom életének jobbítása — érdekében indított mozgalom résztvevői az őket vezérlő különböző eszmék félreértelmezése miatt hogyan válhatnak vérengző gyilkosokká, önmagukat és az eszméjüket is felfaló torzszülöttekké.

De hogy van-e ebből a tudatállapotból kiút, azaz, hogy újra lehet-e teremteni az embert, az emberben az angyalt, Projkovski egy szíven és lelken keresztül vezető utazás formájában tárja elénk a színpadon.

Díszlet: Valentin Svetozarev

Zeneszerző: Gordan Trajkoski

A(z) Csokonai Színház előadása