A szép Gülajimról szóló történet, mely cseh közlésben a Karakalpakok eposzaként aposztrofálódik, és nyomtatásban legelőször 1940-ben jelent meg, különleges helyet foglal el a közép-ázsiai kultúrkörből ismert hasonló típusú szövegek sorában. Drámai értelemben a Gülajim mindkét nembeli beavatástörténet, mely a kamaszok első találkozásától a házasságig terjedő pszicho-szexuális érés stációit tematizálja szimbolikus formában. A fiatalok szívét szeretnénk megcélozni a tündérszép Gülajim és a hős Ariszlán történetével. Ez egy kettős beavatási történet arról, hogyan talál egymásra az örök Lány és a Fiú. Mindez egy különös keleti mese keretében, mely elég egzotikus és elég távoli ahhoz, hogy példázat tudjon lenni a nézőnek; ráadásul több életutat is felmutat párhuzamosan a mese szövedéke. A többiek elvétik valahol, az ő útjuk csak egy másik szinten folytatódhat - egy másik életben. Csak Gülajim és Ariszlán kettőse jut el a beteljesedéshez. Eredettörténet is e mese, mitikus ködből közelítünk a saját lelkünkhöz, valahonnan a magyarok vándorlási útjának elejéről. A rendezés mindentudó mesélő bábok és élők összmunkája segítségével kívánja bemutatni a történetet, egy filozófus és egy gyermek kíváncsiságával: lám milyen is az ember. És mert bábok a hősök - védtelenebbnek, esendőbbnek is tűnnek nálunk, hát drukkolunk nekik, 9-től 90 évesig - a kiskamasztól a vén kamaszig ? mindenki, aki képes szerelmes lenni Valakibe, egy álomba, a szülőföldjébe. És mert a történet évszázadokat ível át, sok elfeledett szín, illat, költészet és bölcsesség sugárzik belőle - ehhez verseket, gesztusokat, táncokat, énekeket, különös hangokat és hangszereket veszünk igénybe - de leginkább a teremtő rögtönző elemi játékosságot szeretnénk felszabadítani a játszókban s nézőkben egyaránt.

A(z) Csokonai Színház előadása