Ahogy arról nemes egyszerűséggel Hollywood címre keresztelt fiktív (film)történelmi sorozata kapcsán már írtunk, Ryan Murphynek filmrendezőként nem igazán sikerült érvényesülnie (a Kés, villa, olló hiába volt jó, nem szólt valami nagyot, az Ízek, imák, szerelmeket pedig nem szerette a kritika – azóta ehhez csatlakozott a szintén nem túl sikeres The Prom – A végzős bál),

ám amióta 2003-ban a Kés/alatt című sorozattal berobbant, szinte bármilyen szériát álmodik a kisképernyőre, abból siker lesz.

Kritikánk a Hollywoodról

Ryan Murphy Hollywoodját nem lehet nem szeretni

Az Amerikai Horror Story és az American Crime Story alkotója szerint az Álomgyárban 1947-ben bármi megtörténhetett – és meg is történt. Mi pedig nagyon szívesen elhisszük neki. A PORT.hu mai streaming ajánlata a Netflix egyik friss sorozata.

Tovább

Olyan sorozatok fűződnek a nevéhez, mint a Glee – Sztárok leszünk!, az American Crime Story, a jövőre már tizenharmadik évadával folytatódó Amerikai Horror Story vagy a Netflix tavalyelőtti szenzációja, a Dahmer – Szörnyeteg: A Jeffrey Dahmer-sztori. A szuperproducer szeret nagyban gondolkodni, így legnépszerűbb szériái antológiák. Az American Crime Storyhoz és az Amerikai Horror Storyhoz hasonló antológiának indult 2017-ben a Viszály is, amely azt a célt tűzte ki maga elé, hogy a történelem (különös tekintettel annak populáris, azaz filmes és irodalmi részére) leghírhedtebb ellenségeskedéseit tárja fel.

Sokáig azt lehetett hinni, hogy a Bette Davis és Joan Crawford között a Mi történt Baby Jane-nel? című pszichothriller forgatása idején kulminálódott viszályt feldolgozó, 2017-es első évadot követően nem folytatódik a széria, mivel a Diana hercegnéről és Károlyról szóló terv kútba esett, ám tetemes, hétéves kihagyás után

a Viszály visszatért, és izgalmasabb, mint valaha.

Ezúttal Truman Capote, az elsősorban a Hidegvérrel és az Álom luxuskivitelben szerzőjeként ismert amerikai író kerül terítékre, akinek híresen jó viszonya volt a korabeli (a hatvanas-hetvenes években járunk) New York-i elit dámáival – egy darabig. Egészen pontosan 1975-ig, amikor is az író egy tervezett nagyregénye, a Meghallgatott imák részleteként leközölt az Esquire magazinban egy írást (majd többet is), amelyben olyan arcpirító részletességgel, minden kis undorító mozzanatot kiemelve számolt be állítólagos barátnői legféltettebb titkairól, bűnös múltjuktól kezdve férjük megalázó afférjaiig, hogy arra még egy pletykaéhes bulvárújságíró sem vetemedett volna.

Eddig egyszerűnek tűnik a képlet, hiszen Capote azzal, hogy olyasmit írt le a hozzá legközelebb állókról, amit érthető módon senki sem szeretne nyomtatásban olvasni magáról, olyan szintű határátlépést követett el, és olyan szinten árulta el a barátságukat, hogy minden megvetést megérdemel

Az időben ide-oda ugráló cselekmény során azonban ezt követően az alkotók árnyalják a képet. Nemcsak megismerjük ezeknek a kiváltságos társasági dámáknak (egytől egyig gazdag és hatalmas férfiak feleségeinek vagy rokonainak) egyszerre képmutató és könyörtelen mikrouniverzumát, de azt is megtudjuk, ők milyen aljasságokat követtek el saját szeretteik, köztük például maga Capote ellen. Ezután ismét fordul a kocka, és megint olyan jelenetek következnek, amelyekben az író viselkedik teljesen elfogadhatatlanul.

Ez a balanszírozás pedig – a Viszály első évadához hasonlóan egyébként – az egész sorozat alatt folytatódik: mikor már állást foglalnánk valakinek a pártján, történik valami, ami megmásítja az addigi véleményünket (például ő is csinál valami undorító, megvetendő dolgot, vagy kiderül valami egész életét meghatározó, múltbeli traumája). Ennek során pedig

nemcsak a bizsergetően érdekfeszítő irodalmi pletykákkal tűzdelt bulvár izgalmát kapjuk meg, de Murphy és társai előcsalogatják a bennünk élő botcsinálta pszichológust és moralistát is.

Hiszen egészen megrázó gondolat, hogy attól, hogy valaki „rossz ember”, még ugyanúgy lehet bántani, ugyanúgy tud szenvedni. És hát ki a rossz ember egyáltalán? Azonosak vagyunk-e minden cselekedetünkkel?

Szerethetőek vagyunk-e hétköznapi gonosztetteink ellenére is?

Megérdemeljük-e a megbocsátást? Ilyen morálisan és lélektanilag rendkívül összetett kérdések merülnek fel a Viszályban, miközben kiélhetjük az empátiánkat (ki ne sajnálná a nőt, aki rákos lesz, vagy a fiút, akit a legbrutálisabb módon hagyott el az anyja?), a „karma is a bitch” jegyében virtuálisan még a bosszúvágyunkat is, az alkotók pedig igazságérzetünket is jól megsimogatják.

Murphy sorozatában ambivalens örömet szerez ezenkívül a következetesen végigvitt hattyúmetafora is, amit az alkotók gyakran sokkoló részletekkel megtámogatva bontanak ki. Capote elég elítélhető módon azért hívta hattyúknak a barátnőit (név szerint egyébként többek közt Babe Paley-t, Slim Keith-t, C. Z. Guestet és Lee Radziwillt),

És akit mindez nem hat meg, még annak is érdemes megnéznie a sorozatot, mivel az eddigi fontosabb Truman Capote-alakítások közül egyértelműen Tom Hollanderé a legkimagaslóbb – pedig nemcsak Toby Jonesnak A hírhedt című életrajzi filmben nyújtott szintén nagyon hiteles játékával, de egy olyan nagyságéval is fel kellett vennie a versenyt, mint Philip Seymour Hoffman (aki a 2005-ös Capote-ban játszotta el az írót). Hiszen miközben A hírhedtet vagy a Capote-t néztük, végig ott motoszkált a fejünkben, hogy Jonest vagy Hoffmant látjuk, de Hollander egyszerűen eltűnik a szerepben.

Ugyanez mondható el a Viszály többi szereplőjének a játékáról is: hiába nyújt hihetetlenül átélt alakítást Naomi Watts Babe Paley szerepében, hiába olyan kiváló Diane Lane Slim Keith-ként és Chloë Sevigny C. Z. Guestként – a legutóbb A Fehér Lótusz második évadában látott színész Trumanje mellett nem rúghatnak labdába, mindannyian csak asszisztálnak neki. Ebben azonban semmi szégyellni való nincs, mivel Hollandernek és ezeknek a csodálatos nőknek az összjátéka miatt élhetünk át a sorozat végére egy csomó olyan ellesett emberi pillanatot, ami mind arról tanúskodik, milyen bonyolult és nehéz is ez a dolog, amit életnek hívunk.

Még több Ryan Murphy

Ewan McGregor sosem volt még ilyen ellenszenves – mégis szerethető

Az ikonikus meleg divattervező szerepében tűnik fel a Halston című netflixes sorozatban, amelyben Ryan Murphy sorozatpápa a nem túl népszerű Ratched után ismét ihletetten nyúlt az alapanyaghoz.

Tovább