Ryan Murphynek filmrendezőként nem igazán sikerült érvényesülni (a Kés, villa, olló hiába volt jó, nem szólt valami nagyot, az Ízek, imák, szerelmeket pedig nem szerette a kritika), de amióta 2003-ban a Kés/alatt című sorozattal berobbant, szinte bármilyen szériát álmodik a kisképernyőre, abból siker lesz.

Olyan műsorok fűződnek a nevéhez, mint a Glee – Sztárok leszünk!, a Scream Queens: Gyilkos történet, az American Crime Story vagy a Viszály; Amerikai Horror Story című antológiájának pedig már a tizedik évada érkezik (és már most tudni, hogy még tizenharmadik szezon is készül majd belőle). 2018 februárjában az alkotóval példátlan megállapodást kötött a Netflix: egy 300 millió dollár értékű csomag részeként Murphy öt éven át dolgozik a streamelős óriásnak.

Szóval mondhatjuk, hogy amit Ryan Murphy nem tud a sorozatokról, azt nem is érdemes tudni. Az alkotó mindig is szeretett nagy léptékben gondolkodni – ezt jelzi az antológiasorozatokhoz való vonzódása is (az Amerikai Horror Storyn kívül ilyen a Scream Queens: Gyilkos történet, az American Crime Story és eredetileg ilyen lett volna a Viszály is). Ha tehát Murphy úgy dönt, hogy forgat egy szériát nemes egyszerűséggel Hollywood címmel az Álomgyár aranykoráról, akkor biztosak lehetünk benne, hogy az valami különleges lesz.

Annyi már az előzetesből is kiderült, hogy a szuperproducer nem egyszerűen Hollywoodot akarja bemutatni, hanem inkább a sikerhez vezető utat: már befutott sztárok helyett feltörekvő, de még ismeretlen színészekkel és alkotókkal. Van közülük, aki céljai elérése érdekében prostituálódni kénytelen, más feketeként akar forgatókönyvíróként érvényesülni, megint más pedig elhatározza, hogy azzal ír történelmet, hogy egy fekete színésznőt választ filmje főszereplőjének.

Mindez talán túl sok információ egyetlen kétperces trailerből, de a Hollywood aztán az epizódok során olyan apránként adagolja a történéseket, hogy ha meg is lehet sejteni, hova akar kifutni ez a dolog, a teljes kép csak a legvégére fog összeállni. A hétrészes sorozatban olyan valódi figurák tűnnek fel, mint Vivien Leigh, Hattie McDaniel, George Cukor, Noel Coward, Eleanor Roosevelt vagy Rock Hudson, de ők ezúttal (Hudsont leszámítva) jelentéktelen mellékalakok csupán, szóval annyi biztos, hogy ezúttal nem a jól ismert, hivatalos hollywoodi történelmet ismerjük meg.

Ezzel együtt persze a kisképernyőn látható Hollywood nagyon is hasonlít a valódira, így működés közben láthatjuk, mi fán terem a korabeli (ön)cenzúra, a végső vágás joga, a széles körben való filmterjesztés, a szerződéses színész vagy épp a szereposztó dívány. És miután a főhősök között feltűnően sok a fekete, a meleg, a zsidó és a nő, senkit se érjen meglepetésként, hogy Murphynek fontos társadalmi mondanivalója lesz az igazságtalan, rasszista és szexista hollywoodi viszonyokról.

Az persze ritkán szerencsés, ha a nagybetűs Üzenet ott virít egy sorozat összes képkockáján, de a Hollywoodnak mindezt könnyedén megbocsátjuk, mert maga is olyan, mint egy fiatal hollywoodi sztár: naiv és imádnivaló. Murphy műve az alkotói szándék szerint sem akar más lenni, mint tündérmese (csak sok szexszel), így ne lepődjünk meg, hogy rengeteg benne a deus ex machina megoldás. A naiv világkép miatt a sorozat legtöbb fordulata meg is jósolható, de valahogy még ez sem zavaró, olyan remekül működik az alapkoncepció, és olyan szépen összeáll a végére az egész.

Ami a szereplőket illeti, Ryan Murphy olyan rég látott arcok mellett, mint Mira Sorvino vagy Queen Latifah, tévés (Holland Taylor a Két pasi – meg egy kicsiből, Paget Brewster a Gyilkos elmékből) és színpadi színészeknek (Joe Mantello, Patti LuPone), illetve kezdőknek is (Laura Harrier, Jake Picking, Jeremy Pope, Samara Weaving, Maude Apatow) lehetőséget adott, hogy megtapasztalják a hollywoodi csillogást, és persze hozta kedvenc kabaláit is (David Corenswettel, Darren Crisszel és Dylan McDermott-tal is dolgozott már együtt).

A Hollywood legnagyobb felfedezése mégis Jim Parsons, akinek a neve (egészen eddig) szinte egybeforrt Agymenők-beli gyerekember-figurájával, Sheldon Cooperrel, de itt valami egészen mást játszik, és rendkívül üdítő figyelni a játékát. Ügyfeleit lelkiismeretlenül kihasználó (sőt szexuálisan zaklató), sikeres tehetségkutató ügynökként kifejezetten sötét és fenyegető a kisugárzása, és miközben eleinte ő a történet egyik főgonosza, végül ő lesz az egyetlen, akin jellemfejlődést figyelhetünk meg. Ha semmi másért, már csak ezért a többszörös átalakulásért is érdemes megnézni a Hollywoodot – ahol a jelek szerint tényleg minden lehetséges!