A 21 éves kanadai francia író-rendező-színész, Xavier Dolan második filmjében mindenki roppant jól néz ki, a stílusos díszletek, jelmezek, zene és fényképezés révén a film is nagyon esztétikus. De hol van a formához a tartalom?
Tisztelgés a mesterek előtt
A kisfiúsan jóképű, James Deanre hajazó meleg srác, Francis (Xavier Dolan) legjobb barátja a komoly, érettebbnek ható Marie (Monia Chokri), aki előszeretettel visel Audrey Hepburn-ruhákat és -frizurát, valamint erősen emlékeztet Godard múzsájára, Anna Karinára. Dolan már ezzel is tiszteleg a francia újhullám és a hollywoodi hőskor előtt egyaránt, de úgy a vizualitásban, mint a történetvezetésben megmutatkozik Almodóvar és Wong Kar-Wai hatása is.
A stílus maga az ember
Francis és Marie tehát barátok, és felsőbbrendűségük biztos tudatában élik ruházat, hajzat, valamint smink tekintetében tökéletesen megkomponált mindennapjaikat, mígnem a társaságban felbukkan az angyalian szőke loknikkal megáldott, Dávid-szobor szépségű Nicolas (Niels Schneider). Mindketten belezúgnak, és miközben tettetni próbálják, hogy nem is érdekli őket a fiú, féltékeny versenyre kelnek a kegyeiért. Nicolas mindkettejükhöz kedves, de titok, hogy emögött rejlik-e valami több, és ha igen, vajon szándékosan kacérkodik-e, és csupán játszik-e az érzelmeikkel.
Ennyi a történet, amit talán hatásosabban ki lehetett volna domborítani egy rövidfilmben. 95 perchez azonban sovány ez a sztori, és tulajdonképpen nem is juttatja közelebb a nézőt semmihez. Az idő jelentős része azzal telik, hogy csupán felületesen megismert – ámde elképesztően stílusos – hőseinket nézzük, amint mennek valahová, néznek bele egymás arcába vagy a távolba. Nincsenek frappáns párbeszédek, izgalmas fordulatok sem.
Ami miatt mégsem (mindig) unalmas a film, az a vizuális orgia és a képekben megjelenő esztétikum, amit hatásosan fest alá a remekül kiválasztott zene. Dolan le sem tagadhatná, hogy a művészi látványvilág az ő igazi terepe, hiszen a forgatókönyv, a rendezés, a produceri feladatok és a főszerep mellett részt vett a vágásban és a jelmeztervezésben is, de ő volt a művészeti vezető is. Bizonyára zsenge korának tudható be, hogy az életről, az emberi kapcsolatokról, az érzelmekről, valamint az ezekkel járó fájdalmakról és drámákról még keveset tud, és ezért keveset is tud róluk mondani. Tehetsége azonban megkérdőjelezhetetlen, biztosan hallani fogunk még róla.
Kinek ajánljuk?
- A francia újhullám, a régi hollywoodi filmek és Almodóvar rajongóinak.
- A filmet aláfestő remek zenei betétek fontosságát hangsúlyozóknak.
- Szép és stílusos embereket, elbűvölő képeket látni szeretőknek.
Kinek nem?
- Aki fordulatos cselekményre és érzelmi katarzisra vágyik.
- Aki a mélyreható jellemábrázolás igényével lép fel.
- Aki szellemes párbeszédekben akar tobzódni.
6/10
