Ha Batmannek és Ironmannek trilógia jár, a legszuperebb szuperhős sem heverhet parlagon, így aztán Christopher Nolan egy népes producer-csapat tagjaként útjára indította a sorozatot.
Vigyázat, a műsor termékmegjelenítést tartalmaz! De ezt legalább egészen szórakoztatóan teszi, noha már Owen Wilson és Vince Vaughn sem a régi, akárcsak azok az értékesítési technikák, amiket szerepük szerint mostanáig űztek.
Vannak folytatások, amelyeknek sosem lett volna szabad elkészülniük, és a Másnaposok 3. közéjük tartozik. Nemcsak azért harmadrangú, mert ez a harmadik rész, hanem azért is, mert nagyjából két klasszis választja el az elsőrangú alkotástól.
Napjaink legmenőbb akcióhőse, Jason Statham ezúttal két jobbhorog között líraibb húrokat penget, és még a mélyebb mondanivalót is megcélozza.
A Vasember-trilógia látványos és szórakoztató záró darabja felteszi a 3D-koronát a sorozatra, de utolsó mondatával a további folytatások számára is nyitva hagyja résnyire az ajtót.
A kilencvenes évek terroristafilm-dömpingjének 2001. szeptember 11. vetett véget, de a jelek szerint egy bő évtized elteltével Hollywood már nem kezeli tabuként a témát: idén kétszer is megtámadják a Fehér Házat, első ízben Antoine Fuqua vezényletével.
A film híre vegyes érzelmeket keltett bennem: a hátborzongató megtörtént eseményeken alapuló sztori ígéretesen hangzott, ám a rendező, Renny Harlin személye erős kétségeket ébresztett.
A sötét horrorok, thrillerek és krimik rendezője, Sam Raimi úgy érezhette, a cukormázas családi fantasy még hiányzik a direktori palettájáról, ezért elkészítette az ismert Óz-történet előzményfilmjét.
Rövidtávon persze az ellentétek is vonzzák egymást, de az együttélés mindennapjaiban a különbségek idegesítően elviselhetetlenné válnak. Ezt példázza vígjátéki keretek között Dan Mazer filmje.
Az élénk képzeletű gyerekek olyan édesek, amikor füllentenek, de persze komoly dolgokban sosem hazudnának – A vadászat című dán pszichológiai dráma főhőse eme tévhit áldozatává válik.
Erőszakos film egy erőszakos korszakról – bár a moziban játszódó öldöklési jelenetet végül kivágták, a háború utáni Amerika cseppet sem diszkrét bájából így is ízelítőt kapunk.
Robert Zemeckis és Denzel Washington új filmje, a Kényszerleszállás csak "mellékesen" szól egy repülőgép-szerencsétlenségről, a központi figura valójában a gépet vezető pilóta.
A házasság biztonságos kényelme vagy a friss szerelem izgalma fontosabb? Erre a kérdésre keresi a választ a kanadai színész-rendező-író, Sarah Polley filmje.
A számos hátborzongató történet írójaként és rendezőjeként nevet szerzett Scott Derrickson ezúttal Ethan Hawke közreműködésével és némi snuff filmmel riogatja a nézőket.
Ha valaki gyerekkorában szerette a Matrjoska-babákat, az valószínűleg élvezni fogja ezt a filmet is, amely valójában történet a történetben, ami egy másik történet része.
David Ayer nem először ábrázolja hatásosan a Los Angeles-i rendőrök mindennapjait, most azonban feltette a koronát eddigi munkásságára.
A Luc Besson-féle Elrabolva is bekerült azon filmek közé, amelyek túl sikeresek voltak ahhoz, hogy ne húzzanak le róluk még egy (vagy több) bőrt. Íme, itt a folytatás, Párizs után Isztambulban csap szét Liam Neeson.
A beharangozók szerint a Looper az egyik legjobb sci-fi akciófilm a Mátrix óta, ami akár igaz is lehet. Ez azonban főleg az elmúlt közel másfél évtized filmtermését minősíti, úgyhogy valószínűleg nem válik belőle olyan klasszikus, mint a Wachowski-testvérek alkotásából.
Ole Bornedal nevét az általa írt és rendezett 1994-es Éjféli játszma kapcsán jegyezhettük meg. A dán rendező a hátborzongató hullaház után most az ártó szellemek világába kalauzolja a misztikumra fogékony nézőket.
Mi lehet rémisztőbb egy nőnek, mint 26 évesen elaludni, majd 41 évesen felébredni? Főleg, ha azt kell tapasztalnia, hogy bár meggazdagodott, bimbózó szerelme közben kudarcba fulladt.