Erőszakos film egy erőszakos korszakról – bár a moziban játszódó öldöklési jelenetet végül kivágták, a háború utáni Amerika cseppet sem diszkrét bájából így is ízelítőt kapunk.
Az ördögök városa
Los Angeles, a negyvenes évek vége: úgy tűnik, a bokszolóból lett brutális maffiavezér, Mickey Cohen (Sean Penn) nagyratörő álmainak senki és semmi nem állhat útjába. Egyeseket erőszakkal hallgattat el, másokat – főleg rendőröket, bírókat és politikusokat – inkább megvesz, vagy más módon kenyerez le. Parker rendőrfőnök (Nick Nolte) a kivételek közé tartozik, ahogy John O'Mara őrmester (Josh Brolin) is, aki kapva kap a rendőrfőnök ajánlatán, hogy titokban toborozzon csapatot olyan kollégákból, akik nem félnek bepiszkolni a kezüket, ha ez az ára annak, hogy megtörjék Cohen uralmát. A csapat tagjainak kiválasztásában O'Mara várandós felesége, Connie (Mireille Enos) is segít, így végül összeáll a nem hivatalos különítmény: Wooters (Ryan Gosling), Harris (Anthony Mackie), Kennard (Robert Patrick), Ramirez (Michael Peña) és Keeler (Giovanni Ribisi) csak magukra számíthatnak. Az egyébként is kényes helyzetet tovább bonyolítja, hogy Wooters szemet vet Cohen barátnőjére, a gyönyörű Grace-re (Emma Stone).
[img id=402589 instance=1 align=left img]Szeretlek is, meg nem is
Nem könnyű egyértelműen szeretni vagy utálni a Gengszterosztagot. A szereposztás lenyűgöző, az akciójelenetek hatásosak, és a negyvenes évek hangulata – még ha kissé képregényes világgal is – magával ragadó. Ha a néző fogékony a sztárparádéra, ha nem túlérzékeny az erőszakos jeleneteket illetően, és ha nem akar túl sokat agyalni, akkor kitűnően szórakozhat.
Az azonban vitathatatlan, hogy a forgatókönyv meglehetősen gyenge. A fondorlatos tervek nem elég kidolgozottak, az események kiszámíthatóak, és a műfaj által egyébként megkívánt jellegzetességek már-már átcsapnak közhely-gyűjteménybe. A főbb szereplők is roppant egysíkúak: Sean Penn-nek nem sok egyéb lehetősége akad, mint pokolian gonoszul nézni/beszélni/cselekedni, Josh Brolin O'Marája egy újrahasznosított Bud White a Szigorúan bizalmasból, Ryan Gosling pedig mintha Drive-beli figurája, az egyszerre finom lelkű és brutális lovag lebutított változatával próbálkozna. Mégis jó nézni őket, mert tehetségük a forgatókönyv korlátain is átsüt. Emma Stone-ra sem lehet azt mondani, hogy rossz színésznő lenne, ezúttal mégis téves választás volt Grace szerepére. A cukiság jól jött a Könnyű nőcskében és az Őrült, dilis, szerelemben, de ide egy vérbeli vamp kellett volna. A kevésbé előtérbe tolt szereplők még rosszabbul jártak, a karakterábrázolás esetükben kimerült egy-egy olyan jellemzőben, mint például "mesterlövész", "okos" vagy "mexikói".
Ruben Fleischer rendező (Zombieland) azt sem tudta eldönteni, hogy komolyan akarja-e venni a történetet, vagy legyen inkább szellemes. Mindez végül azt eredményezte, hogy néha olyan érzés keríti hatalmába a nézőt, mintha paródiát látna. Az ötlet, hogy mutassuk be egy valóban élt maffiózó kétes tündöklését és bukását, bár nem újszerű, de számos ígéretes lehetőséget hordoz. A szereposztó szakember és az általa kiválasztott színészek rátermettségén sem múlott a siker, de az biztos, hogy sokkal ügyesebb forgatókönyvíróra lett volna szükség.
Kinek ajánljuk?
- Az impozáns szereposztás híveinek.
- A gengszterfilmes műfajt annak közhelyeivel együtt kedvelőknek.
- Akik a látványos és erőszakos akciójelenetektől nem riadnak vissza, sőt azokat szórakoztatónak tartják.
Kinek nem?
- Aki a kiszámítható cselekményvezetést kiábrándítónak tartja.
- Aki számára az elnagyolt jellemábrázolás elfogadhatatlan.
- A túl sok műfaji klisé ellenzőinek.
6,5/10
