A Vasember-trilógia látványos és szórakoztató záró darabja felteszi a 3D-koronát a sorozatra, de utolsó mondatával a további folytatások számára is nyitva hagyja résnyire az ajtót.
A csodálatos Vasember és a Mandarin
Tony Stark (Robert Downey Jr.) poszttraumás stressz-szindrómában szenved, mióta egy szuperhős-különítmény (Bosszúállók) tagjaként New Yorkban összetűzésbe keveredett a földönkívüliekkel. Azóta nem nagyon vasemberkedik, inkább csak hobbiból fejleszti a gépparkot, és létre is hozza az elméje által távvezérelhető páncélzatot. Mindemellett monogám kapcsolatban él hajdani asszisztensével, Pepper Potts-szal (Gwyneth Paltrow), boldogságukat csak Tony álmatlansága és pánikrohamai árnyékolják be.
Amikor azonban többedszerre történik polgári áldozatokat követelő robbantásos merénylet, melyek mindegyike a Mandarin fedőnevű terrorista (Ben Kingsley) számlájára írható, Stark felveszi a vaskesztyűt. Ám a legújabb fegyverzet még nem tökéletes, és néhány hajdani ismerős felbukkanása sem könnyíti meg Vasember dolgát. Annak idején Tony-t sajnos jobban érdekelték Maya Hansen (Rebecca Hall) bájai, mint korszakalkotó tudományos felfedezése, és a lelkes ifjúval, Aldrich Killiannel (Guy Pearce) sem úgy bánt, ahogy az egy igazi úriembertől elvárható lett volna. Tony-nak most tehát vissza-visszatérő pánikrohamok közepette, egy félig kész páncéllal kell megmentenie a világot.
[img id=476133 instance=1 align=left img]Bosszúálló
A Vasember 3. igazi szuperhősös akciócsemege: 3D-ben kapjuk mindazt a látványt, mi a szemnek ingere, de a film szerencsére több hatalmas robbanások, lövöldözések és röpködések tömkelegénél. Igaz, az alapsztori nem eget rengetően újszerű, hisz jól ismert akciófilmes toposz a bosszúért lihegő, bomlott agyú gazember, akivel valaki valamikor kibabrált. Jelen esetben kissé talán vérszegény motivációnak tűnik, hogy emberünk másfél óráig hiába várakozott egy tetőn, de ne akadjunk fenn ilyen apróságokon. A látványelemeket remekül egészítik ki a szellemes párbeszédek, melyek jelentős része persze Vasemberhez köthető, de korántsem kizárólagosan.
Jó mulatság, férfimunka
A szarkasztikus Tony Stark egyébként a legmenőbb szuperhős, és ez egyaránt köszönhető a karakterét megalkotóknak, valamint Robert Downey Jr. remekbe szabott alakításának. Igazán örvendetes, hogy a kilencvenes évek drogbotrányai után mostanság másodvirágzását éli, és a Vasember-trilógián kívül is olyan kitűnő filmekben láthattuk figyelemreméltó játékát, mint a Durr, durr és csók, a Zodiákus és a Sherlock Holmes.
Külön kiemelendő még Ben Kingsley és Guy Pearce kitűnő alakítása. Utóbbi nemcsak színészi képességei miatt volt jó választás a szerepre, hanem mert olyan a külleme, hogy azért se kell vért izzadniuk a sminkeseknek, hogy visszataszító balféknek láttassák, és amiatt se muszáj embertelenül sokat túlórázniuk, hogy sármos menőcsávót faragjanak belőle.
Egyébként a Durr, durr és csók is Shane Blacknek, a Vasember 3. író-rendezőjének filmje volt. Black ezúttal másodikfilmes rendezőként Jon Favreau-tól vette át a stafétabotot, aki most csak a testőr Happy Hogen bőrébe bújt, a forgatókönyvvel és a rendezéssel nem bajlódott. Shane Black neve elsősorban íróként csenghet ismerősen, ő írta a Halálos fegyver-széria mind a négy részét, az Utánunk a tűzözönt, Az utolsó cserkészt, Az utolsó akcióhőst, és most az utolsó Vasembert is, bár a film befejezése hagy némi kétséget afelől, hogy az alkotók végleg leteszik-e a lantot.
Kinek ajánljuk?
- A látványos szórakozásra vágyóknak.
- A Robert Downey Jr. száraz humorát kedvelőknek.
- A "Jó színészeket az akciófilmekbe is!" mozgalom támogatóinak.
Kinek nem?
- Aki szerint már uncsi "a rosszcsont jófiú megmenti a világot a jópofa rosszfiúktól" recept.
- Aki nem ért egyet a "minden filmbe kell egy gyerekszereplő"-elvvel.
- Aki úgy gondolja, Tony Starknak jobban állt a playboyság, mint a monogámia.
8/10
