Ukrán kisnemesi családba született. Gyerekkorát szülei birtokán töltötte, s már korán érdeklődni kezdett a művészetek iránt. Sokat tanakodott azon, hogy vajon színésznek menjen vagy festőnek vagy jogászi-közigazgatási pályára vagy talán történelemtudósnak. Mindegyikhez volt hajlama. Tizennyolc évesen Pétervárra költözött, majd egy évvel később külföldi utazásra indult, és amikor visszatért, minisztériumi kishivatalnoki állást vállalt, majd leányiskolai történelemtanár lett. Első elbeszéléseinek sikerével fölhívta magára Puskin figyelmét is, az ő tanácsára írta meg az Esték egy gyikanykai tanyán (1831-32) című elbeszéléskötetét, ami híressé tette. 1836-ban elhagyta Oroszországot, járt Párizsban, megfordult Rómában is. Még negyvenéves sem volt, amikor idegei felmondták a szolgálatot, és csak a vallásnak akart élni. Kiszakadva a valóságból bolyongott a világban, elzarándokolt Jeruzsálembe, ahonnan 1848-ban, leromlott szervezettel tért végleg haza, Moszkvába. Egy templom falánál napokig étlen-szomjan imádkozott, kérte az ég bocsánatát. 1852. március 4-ének reggelén ott találták halva. Éhen halt.
Nyikolaj Vasziljevics Gogol teremtette meg azt a diadalmas szépprózát, amelyből kisarjadt a következő évtizedek világhatású orosz realizmusa, mely az egész világra nagyon nagy hatást gyakorolt. Műveit már éltében ismerték külföldön is, a harmincas évek végén pedig több elbeszélését is lefordították francia, német, cseh és más nyelvekre.
Fő művei:
Esték egy gyikanyai tanyán, Mirgorod, Pétervári elbeszélések, A revizor, Holt lelkek, A köpönyeg, Egy őrült naplója, Az orr, Az arckép
Köszönöm szépen, ugyanez a véleményem - aminek egy-két helyen már hangot is adtam. Nem egészen értem, miért kell a hagyományos írásmódot megváltoztatni, hacsak azért nem, hogy elsõ olvasatra senki se legyen tisztában azzal, kirõl is van szó.
Gogol írói nagyságához kétség sem férhet, Dosztojevszkijtõl származik az a híres mondás, hogy az egész orosz irodalom Gogol Köpenyének az ujjából bújt ki. Azt pedig jól tudjuk, hogy ez az orosz irodalom, az orosz nagyrealizmus döntõ hatással volt és van az egész világirodalomra. Gogol az élõ széppróza egyik legfontosabb egyenes ági õse. Sokan mondották minden idõk legnagyobb humoristájának, ez volt a véleménye a mi Arany Jánosunknak is, aki elõször fordította magyarra - német nyelvbõl közvetve - A köpeny-t, amellyel írója úgy lépett a legnagyobbak közé, hogy rövid élete alatt ennél is jelentékenyebb mûvekkel gazdagítsa az emberiség közös kincsestárát.
Borzasztóan fiatalon, nem egész 43 évesen halt meg...
Nem „Nikolaj Vasilijeviè Gogol”, nem „Nikolai Vasilievich Gogol”. Örülök, hogy a leírásban már helyesen szerepel. Megérdemli.
Vajon mi a mogorva búbánatnak kell az utóbbi 20 évben az idegen neveket egy harmadik nyelv (többnyire az angol) átiratában átvennünk, amikor mindig is magyar átiratukban használtuk õket?! Hacsak nem azok miatt, akik úgy léptek ki az iskolából, hogy ezeket a neveket soha nem hallották, nem látták leírva, és ebben a formában találkoznak velük elõször?
Az értesítések jelenleg le vannak tiltva! Amennyiben szeretnél cikkajánlókat kapni, kérlek, hogy a böngésző Beállítások / Értesítések menüpontja alatt állítsd be az értesítések engedélyezését!
Hozzászólások