Háztűznéző

előadás, 2 felvonás, magyar, 2009.

Értékelés:

1 szavazatból
Szerinted?

Végső soron csak meg kell nősülni az embernek - jelenti ki Podkoljoszin, udvari tanácsos. Hiszen ez az élet rendje, és a boldogság záloga. Hála a házasság szerző asszonynak, menyasszonyjelölt is akad, igaz kérők egész sora verseng az ara kezéért. Igen, mindenki nősülni akar, mindenki boldog akar lenni. S hogy ki mit vár a násztól? Van, aki a magány ellen küzd, van, aki franciás műveltségre, van, aki dús hozományra, s van, aki dús bájakra vágyik. És mit akar az ara? Természetesen férjhez menni, de kihez? Kérőkből ugyan nagy a felhozatal, de milyen is a nagy Ő? És Podkoljoszin mire vágyik? Természetesen feleségre. Vagy mégsem? S míg a vetélytársak kicsinyes, apró cselszövésekkel egymástól próbálnak megszabadulni, addig Podkoljoszin és az ara töpreng és mérlegel, lelkesül és kiábrándul, dönt és tétovázik, akar és mégsem akar. Mert egy házasságot mégiscsak alaposan meg kell fontolni, nem igaz?

A(z) Magyar Színház előadása

Bemutató időpontja:

2009. március 6., Magyar Színház

Stáblista

Hozzászólások

3/10
azulej 2009 ápr. 17. - 00:50:12 3/10
Lehet, hogy rendezõi koncepció, de néhány színész túljátszotta a szerepét (Bede Fazekas Cs, Sipos Imre + helyenkén Csomor Csilla) mások visszafogottak voltak ( Gregor B. Fillár) a többiek ott voltak. Aki végig jó volt Öze Áron, aki meg csapnivaló a színház rangjához méltatlan nagyon gyenge teljesítményt nyújtott, az Hámori Ildikó. A szerepet nem tudta, végíg a súgóból dolgozott. (Talán Csernus Mariann lubickolt volna a szerepben!) Amúgy a túljátszás ellenére Csomor Csilla jó volt és Sipos Imre sem volt rossz.
A díszlet szörnyû, koncepciótlan, összecsapott, ötlettelen, a jelmezek néhol méltatlanok a Kossuth-Díjhoz... vagy a Kossuth Dij méltatlan a díszlettervezõhöz.