A házasság "keresztényi dolog, sőt a hazának is szüksége van rá" - jelenti ki Ilja Fomics Kocskarjov, és ezzel a jelszóval nekivág, hogy megnősítse barátját, Ivan Kuzmics Podkoljoszint. A kerítőnő jóvoltából a menyasszonyjelölt is megvan, s bár három nagyon elszánt kérőt kell lebeszélni róla, Ilja Fomics nem hagyja magát, azaz barátját, amíg nyélbe nem üti a dolgot. Gondok csupán akkor merülnek fel, amikor világossá válik, Ivan Kuzmics Podkoljoszin nincs annyira meggyőződve a házasság intézményének felettébb szükséges voltáról. Azt ugyan hajlandó elismerni, "hogy nem lenne rossz", de belevágni valahogy nem mer. Furcsa eset. Mondhatni "egészen valószínűtlen eset két felvonásban", ahogyan N.V.Gogol határozza meg Háztűznéző című művét. Az orosz szerző az 1800-as évek első felében alkotott, ellentmondásos életműve "egy meghatározott látásmód, írói és filozófiai-esztétikai felfogás csomópontja lett, ahonnan el lehet indulni, ahova vissza lehet, és olykor szükséges is visszatérni. Nemigen van az utóbbi másfél évszázadban olyan jelentős alkotó, aki valamilyen formában ne szólt volna Gogolhoz fűződő kapcsolatáról; olykor imádatuk, máskor heves, elrugaszkodó ellenkezésük jelzi, hogy valamiképpen szembe kellett nézniük Gogol eredményeivel." (Baksi György) Az előadás képi világát FERNANDO BOTERO kortárs columbiai képzőművész festményei ihlették, művészetének jellegzetessége, hogy az olasz reneszánsz és a spanyol barokk festészeti stílusában ábrázolja szülőföldjének hétköznapi alakjait. A művészettörténészek térformákkal kísérletező alkotónak tartják, figurái valószínűtlenül kövérek, míg az őket körülvevő tárgyak kicsik, a tér sűrített, s az arányok természetellenességéből fakadó humor mögött gyakran társadalmi illetve politikai kommentárok húzódnak.
Az értesítések jelenleg le vannak tiltva! Amennyiben szeretnél cikkajánlókat kapni, kérlek, hogy a böngésző Beállítások / Értesítések menüpontja alatt állítsd be az értesítések engedélyezését!
Hozzászólások