Háztűznéző

előadás, magyar, 2017.

Értékelés:

20 szavazatból
Szerinted?

Nyikoláj Gogol 1832-ben kezdett a Kérők című darab megírásába. A mű lényege ekkor még egy választani képtelen menyasszony és körülötte felvonuló férfiak karikaturisztikus megjelenítése volt. A darab elkészült, Gogol fel is olvasta pétervári irodalmi körökben. A hallgatóságot zavarba ejtette, hogy Gogol a színpadokon addig még meg nem jelenő kisembert, az orosz társadalom alsó-középosztályát vitte színre.

A pályatársak nagyra értékelték Gogol jellemrajzait, de többen hiányolták a cselekményből azt a mozgatórugót amely a történet eseményeit és a tűpontos karikatúrákat összeköti. Gogol a krititika hatására a karakterek mélyebb kidolgozásába kezd és a cselekményt is átírja, a darab címét pedig Háztűznézőre változtatja. Az átírás munkálatai 1841-ig húzódnak.

A vígjáték új verziójában jelent meg Padkaljoszin és Kacskarjov alakja, akik a darab főszereplőivé lettek - Padkaljoszin beteges félelme a házasságtól és a döntéstől válik azzá a koherens lelki folyamattá, amely a menyasszony, Agafja házasodási pánikjával egyesülve a cselekményt mozgatja.

Így vált egy szellemes műből a lélek sötét bugyrait, titkos félelmeit és kétségbeeséseit is megmutató komédia.

A(z) Katona József Színház előadása

Bemutató időpontja:

2017. október 7., Katona József Színház

Stáblista

Hozzászólások

9/10
bakoszsolt 2018 febr. 05. - 18:30:26 9/10
nekem nagyon bejött! (így divatosan) - néha kell egy kis bolondozás

Két fõszereplõ említésre sem érdemes,... de mégis :) nagyszerûen alakították esetlen karaktereiket.
Rajkai Zoltán, a hátán végig "cipeli" az egész elõadást, zseniális.

Bezerédi Zoltán, Szirtes Ági ebben a csöppnyi szerepben is fantasztikus, hiteles , imádni való.
Keresztes Tamás sértõen túl jó, félõ hogy ellopja a show-t, de aztán mégsem árad túl.

talán:
Elek Feri elejétõl a végig hangtalan maradhatna...
Fullajtár Andrea még közönségesebb, anyagiasabb lehetne...
Vajdai Vilmos katonásabb...

Nagyszerû elõadás, kissé szokatlan A Katonától/Ascher Tamás-tól, de néha meg kell törni az ívet, le kell higgadni, hogy azután újból lehessen szigorúan elgondolkodtatni.
5/10
barrix 2017 dec. 13. - 22:15:17 5/10
Sajnos ez már nem az elsõ gyenge Ascher-rendezés a Katonában. Valahogy nekem a Vadkacsa és a Barbárok zsenialitását nem tudta semmi überelni, de talán ez volt eddig a leggyengébb, bár én a Fényevõkön is kínlódtam.
Edmond Dantes 2017 okt. 19. - 11:06:15
Nem tudom, mi motiválta a Katonát arra, hogy Gogol Háztûznézõjét, ezt a -mint az alcímben írják- \"teljességgel valószínûtlen történet két részben\"-produkciót kihozza. Dosztojevszkij óta tudjuk, hogy õk, orosz írók mindannyian Gogol köpönyegébõl bújtak ki, de ez önmagában talán édeskevés. Leköti-e csaknem két és fél, szünettel súlyosbított órán keresztül a nézõt, megnõsül-e Padkaljoszin hivatalvezetõ, másrészt férjhez megy-e hozzá vagy másvalakihez az elsõ, hamvas ifjúságán már túljutott Agafja Tyihonovna és ha netán igen, melyik kérõhöz a nagy tolongásban? Nagyjából errõl szól a darab; a nagy poént pedig, ti. a fenti két kérdésre a megfejtést a világért sem árulnám el. Azt viszont elárulom, hogy a 21. században Gogolt szerintem így nem érdemes és nem szabad sem elõvenni, sem elõadni, sem eladni. Ha már Gogol, akkor járhatóbb út volt az, amit pár éve a Vígszínház és Bodó Viktorék azóta megszûnt -pontosabban kivéreztetett, ellehetetlenített- Szputnyik Hajózási Társasága követett (el) a Revizorban: totálisan abszurd látlelet egy totálisan abszurd világról, egy totálisan abszurd világban.

Ascher Tamás és évtizedek óta összeszokott csapata (díszlet: Khell Zsolt, jelmez: Szakács Györgyi, világítás: Bányai Tamás) úgy háztûznézett, ahogyan harminc évvel ezelõtt is lehetett volna, ma már azonban úgy ahogy van, túlhaladottnak, fárasztónak éreztem. Némi -alaposabb?- húzással (fordító-dramaturg: Radnai Annamária), egy részbe sûrítve talán valamivel ütõsebb és biztosan tempósabb lett volna az egész cécó. Dargay Marcell zenéje legalább tényleg kifejezõ volt, drámai, olykor kísérteties hangeffektusai komikusan ellenpontozták a színpadon csordogáló bágyadt cselekményt. Fekete Ernõ úgy tûnt, nem érezte igazán jól magát Padkaljoszin bárgyú-teszetosza szerepében, Jordán Adél sem brillírozott az eladósorban lévõ harmincéves szûzlány figurájaként, bár a 2. részt szinte végigpipiskedni lábujjhegyen, nem kis fizikai teljesítmény: de miért is? Fullajtár Andrea markotányosnõ-szerû házasságközvetítõje mintha egyenesen Kurázsi mamájának komikus(nak szánt) párja lenne. Szirtes Ági sablonos nagynéni, a kérõk közül Bezerédi Zoltán fõleg színpadi neve (Rántotta) okán volt mulatságos, Vajdai Vilmos mimikájával próbált az lenni. Keresztes Tamás rég kinõtte már a lúzer-harmadik-kérõ szerep \"köpönyegét\", remekbe szabott Popriscsinje óta különösképpen, még ha netán itt poén(os)nak szánták is, hogy az életben õ és Jordán Adél valóban házasok. Rajkai Zoltán pont ellenkezõleg; Kacskarjov fõszereplõ és nagy játékmester a darab még Gogol által véglegesített változatában: neki meg túl nagy az a bizonyos gogoli köpönyeg, egyszerûbben szólva: nem tölti ki. Ha rajtam múlik, ebben a cast-ban minimum felcseréltem volna Keresztest és Rajkait. Elek Ferenc szinte néma szolgája teszi teljessé a névsort no meg két üde cselédlány szerepében Czvikker Lilla e.h. és Nagy Bakonyi Boglárka e.h.