Mindenki hallott már róla, de nem sokan ismerik igazán:

Abraham „Bram” Stoker (Dublin, 1847. november 8. – London, 1912. április 20.) ír író, a világ legismertebb horrorjának, a Drakulának (1897) a szerzõje.

Egy hétgyermekes család harmadik gyermekeként született Marino Crescent in Clontarfban, Dublin mellett. Nyolc éves koráig beteg volt, és sem felállni, sem járni nem tudott. Ez a traumatikus élmény tükrözõdik irodalmi mûveiben is, például megjelenik a Drakulában az örök álom és az újra felébredés motívumaként.

Nemcsak betegsége, de gyógyulása is hihetetlen volt orvosai számára, hiszen talpraállása után atléta és a Trinity College futballsztárja lett. Az intézményben történelmet, irodalmat, matematikát és fizikát hallgatott. Az iskola elvégzése után hivatalnoki pályára lépett, de ez a foglalkozás nem tette boldoggá. Az újságírói és színházkritikusi pálya felé fordult érdeklõdése, színház iránti vonzódásának köszönhetõen életre szóló barátságot kötött a színész Henry Irvinggel.

Stoker 1878 – ban feleségül vette Florence Balcombet – ki régebben Oscar Wilde kedvese volt, s a pár Londonba költözött, ahol az író Irvings Lyceum Színházánál managerként tevékenykedett. Az Irving mellett folytatott munka eredményeképpen a londoni "High Society" tagjává vált, s itt megismerhette James McNeil Whistler-t és találkozhatott Sir Arthur Conan Doyle-lal. Ugyancsak Irving kíséretében lehetõsége nyílt az egész világot bejárni.

1890 -ben az író találkozott Vámbéry Ármin magyar professzorral, aki elõször mesélt neki a havasalföldi uralkodó, III. Vlad Tepes Drãculea legendájáról. E karakter nyomán hét évi munkával alkotta meg Stocker a vámpír figuráját. 1897-ben végre megszületett a Drakula regény.

Bram Stoker a maga regényének óriási sikertörténetét azonban már nem érte meg, 1912-ben végelgyengülésben (más források szerint szifiliszben) hunyt el Londonban.