Nagykanizsán született 1946-ban, a Színház- és Filmművészeti Főiskolán 1969-ben végzett Szinetár Miklós osztályában. 1969 és 1974 között a Madách Színház, 1974 és 1979 között a Vígszínház, 1979-tól 1982-ig a MAFILM színtársulata, 1982-től ismét a Madách Színház, 1991-ben és 1992-ben a Nemzeti Színház tagja. 1992. november 1-jétől 2012-ig volt a Játékszín igazgatója. 1990 és 1992 között a Magyar Színészkamara ügyvivője. 1966-ban vette feleségül Almási Éva színésznőt, lányuk, Balázsovits Edit szintén a színészi pályát választotta.

Díjai:
Balázs Béla díj (1982)
Érdemes Művész (1987)
Örökös tag a Halhatatlanok Társulatában (2015)

Főbb színpadi szerepei:
Aljoska (Gorkij: Éjjelmi menedékhely),
Csemitzky Tibor (Illés: Törtetők),
Szabó Magda: Béla Király,
János (Molnár: Az ördög),
Husz János (Háy: Isten, császár, paraszt),
Tamás (Déry: Kedves bópeer),
Imre (Illés: Névtelen levelek),
Sztálin (Ribakov: Az Arbat gyermekei),
Ági Miklós (Molnár: A hattyú),
Méz Péter (Gyárfás: Beatrix),
Zsenya (Szlavin: Örvény),
Ischl doktor (Németh Á.: Lili Hofberg),
Orgon (Matrivaux: Véletlen szerelmek tragédiája), Doktor Goldberg (Gyurkovics: Halálsakk),
Basirius Izsák (Páskándi: Tornyot választok).

Főbb rendezései:
Orton: Szajré, (Szegedi Kisszínház),
Knoblauch: A Faun, (Budapesti Kamara Színház),
Carlo Terron: Csókolj meg Alfredo (Győr)

Játékszínben:
Werfel: Jacobowsky és az ezredes,
Brisville: A feketeleves,
Willard: A macska és a kanári,
Simon: Furcsa pár, A Napsugár fiúk,
Chapman-Marriott: Hunyd be a szemed és gondolj Angliára,
Molnár Ferenc: Nászinduló,
Arthur Miller: Bűnbeesés után,
Furio Bordon: Holdfogyatkozás,
Peter Shaffer: Black Comedy.
Murray Schisgal: Szerelem Ó!
Molnár Ferenc: Olympia