Legfontosabb egy film előkészületeinél, hogy az alkotók meghatározzák azoknak az elvárható nézőknek a körét, akiknek alkotásukat
Amikor 1848 márciusának tizenötödik napján az alig ismert fiatal újságíró a forrongó hazafias hangulattól tüzelve felhágott
Kőrösi Csoma Sándor igen különös életű figurája volt a magyar tudománynak, és talán kevesen tudják, hogy tevékenysége révén
Kőrösi Csoma Sándor igen különös életű figurája volt a magyar tudománynak, és talán kevesen tudják, hogy tevékenysége révén
Hajléktalanokról filmet készíteni általában szociológiailag érzékeny dokumentumfilmesek szoktak, vághatnánk rá kapásból,
Bollók Csaba tipikus figurája a magyar filmszakmának. Képzett filmrendező, tehát diplomája van arról, hogy hivatásszerűen
Kamondi Zoltán az egyik utolsó harcosa az öntörvényű, szuverén filmezésnek, immáron kilencedik filmjében űzi Don Quijote-i
Zavarba ejtő alkotás A gyertyák csonkig égnek. Először is a szomorú aktualitása miatt, hiszen mikor e cikk íródik, éppen egy napja, hogy eltemették Agárdy Gábort, a Kossuth- és Jászai-díjas művészt, a Nemzet Színészét, e film egyik főszereplőjét. Számára a sors csodálatos jutalomjátékot adott e filmben. Másodszor, hogy bár a 37. Magyar Filmszemle játékfilmes mezőnyében indul, mégse film. Harmadszor, hogy mégis film.
A jelek szerint, korunk egyik legnagyobb mesélőjének gyermekei végleg felcseperedtek. Vége a habos-rózsaszín, megható tündérmeséknek,
Néhány szót talán illik ejteni Bukowskiról, akinek magyarul is olvasható novellái (pl.: Tótumfaktum, szerk.: Virág Zoltán,
Mikor e sorok íródnak, a 37. Magyar Filmszemle éppen a közepén tart, tehát van még hátra egy s más, ám nyugodt szívvel jelentem
Pacskovszky József rendezői debütálásával, Kosztolányi Dezső klasszikus alakjának, Esti Kornélnak érzékeny mozgóképes megjelenítésével