Hajléktalanokról filmet készíteni általában szociológiailag érzékeny dokumentumfilmesek szoktak, vághatnánk rá kapásból, de azért akad ellenpélda a játékfilmes oldalról is. Gondoljunk csak Terry Gilliam Halászkirály legendájára, vagy éppen a minapi magyar példára, a Csudafilmre. Ebben hajlék nélküli embertársaink elsősorban "másságuk" miatt szerepelnek, jobbára neves és gazdag színészek megformálásában (Robin Williams és Kern András). Míg a szociográfiai indíttatású dokumentumfilmekben szereplő hajléktalanok önmagukat alakítják, a filmek célja általában a figyelem felhívása sanyarú sorsukra. A Randevú az előbbi csoportba tartozik.
Incze Ágnes első filmjével, az I love Budapesttel megnyerte a 32. Magyar Filmszemle elsőfilmes díját, majd a filmet a Variety magazin filmkritikusai a 2001-es év legjobb 10 európai filmje közé válogatták. Megnyert számos nemzetközi fesztivált, itthon az egyik első olyan kortárs magyar film volt, amely nem az úgynevezett "közönségfilm" kategóriából vonzott jelentős közönséget a mozikba. A Randevú második nagyjátékfilmje, ám marad a különböző világok konfrontálásán alapuló dramaturgiánál. Az I love Budapestben a vidéki Magyarország és Budapest szembeállításán keresztül vizsgálta, van-e hely bennfenteskedő fővárosunkban kívülálló vidékinek, főleg, ha az illető lány. A Randevú szintén két homlokegyenest ellentétes világ összepászíntásán fáradozik, itt a hajléktalanok és a menő, divatmajmoló gazdag úrigyerekek vannak soron.
Bár a főszereplő ismét nő, az I love Budapestben Hámori Gabi személyében sztárt avattunk, a Randevúban Rózsikát, a bolondos, de tüdőbeteg hajléktalan asszonyt az Angi Vera világsikere óta külföldön is elismert kiváló színművészünk, Pap Vera alakítja. Számára a szerep jutalomjáték, él is vele. Sajna, néha egy picit vissza is. Ellenpólusa, az úrigyerek Norbi eredeti tervek szerint az a Fenyő Iván lett volna, aki manapság Jarhead, de ő nem vállalta a forgatást, helyette az ismeretlen Zrínyi Gál Vince ugrott be, aki unszimpatikusan nyírt szakálla ellenére (vagy éppen ennek köszönhetően?) meggyőzően utálni-, majd a film végére egy kicsit szeretnivaló juppie. Bár többet róla sem tudunk meg.
A film cselekménye a "Komámasszony, hol az olló?" dramaturgiája, nem részletezem, mert az spoilerezés lenne. A két világ összehangolása természetesen nem sikerülhet, hiszen a hajléktalan koszos és büdös, valamint nincs pénze, a juppiék pedig illatosak és jólöltözöttek, és van pénzük. Ám a gazdagságból nem hajlandóak csepegtetni a rosszsorsúaknak. Ők azok, akik nem adnak pénzt a kéregetőknek a piros lámpánál... - hangzik el a filmben a kissé sarkos és általánosító vélemény. Ezt tompítja Norbi filmvégi enyhülése, amely azonban koránt sincs eltúlozva, inkább csak olyan freitamásos hátbaveregetés, hogy "leereszkedek én hozzátok, csak hogy lássátok, nem vagyok én olyan rossz arc".
A két különböző világ két különböző miliő. Rózsika, és elválaszthatatlan társa, a földreszállt Irénke olykor egy kórházban kap menedéket, amely nagyon remélem, nem tükrözi a valós hazai egészségügyi állapotokat, hiszen ennyi nedves és penészedő vakolatot rég nem láttam, a ütött-kopott vaságyakat pedig tán már a seregtől is leselejtezték rég. Norbi közege a diszkó, villódzó fények, Vajdai Vili (ex-Korai Öröm) által összeállított csihipuhi zene, koktélok, könnyű nők, gyors motorok. Átjárás nincs. Egy átkukkantás csupán, erről szól a film.
Herbai Máté rengeteg szuperközeli arcot mutat, funkcionálisan ezeken kellene látnunk az érzelmi fejlődést, a cselekmény súlyát, mittudomén, ilyeneket. Pap Vera arca néha túl sokat mutat, bár szerepe szerint bolond, tehát lehet, hogy kell a sok, ám a többiekén én semmit nem láttam. Faarccal vették tudomásul, elkezdődött egy újabb jelenet, faarccal elmondták szövegüket. Ennyi, talán gondoltak arra is, hová mennek utána szórakozni. De ez nem feltétlenül a színészek hibája, Pap Verán kívül mind pályakezdők még, inkább a rendezői instrukciók hiánya (vagy tévedése) okozhatta a tétovaságot.
Incze Ágnes első filmjének méltó sikere után talán túl gyorsan jutott új lehetőséghez, ez a film bizony kissé el lett ügyetlenkedve. Előzetes sajtóinformációk szólnak bizonyos pénzügyi hiányosságokról, de nem lehet mindent a pénzre fogni. Kellően átgondolt koncepcióval, jobb és szellemesebb forgatókönyvvel talán kevesebből is lehet jobbat csinálni.
