Farsang

Farsang

színmű, magyar, 2012.

Szerkeszd te is a Port.hu-t!

Értékelés:

6 szavazatból

Szerinted?

A Farsang egy szerelmi ötszög története: egy borbélyüzlet főnökébe két nő szerelmes; a nők férjei féltékenyek. Közben megkezdődik a farsang, ahol mindnyájan jelmezt öltenek és jelmezt cserélnek, így mindenki mást kerget, mint akit kergetni szeretne.

A XIX. század végi román irodalom kiemelkedő alakja, Ion Luca Caragiale (1852-1912) maga is olyan, mint vígjátékainak esendő figurái; hajszolt és örökös anyagi gondokkal teli életéből számtalan anekdota maradt fenn. A legváltozatosabb mesterségeket űzte, hogy az írás mellett a megélhetését biztosítsa, volt könyvtáros, iktató, tanár, tanfelügyelő, újságíró, súgó, színigazgató és kocsmáros.

1902-ben plágium vádjával perbe fogták, tisztázta ugyan magát, de két év múlva kiábrándultan elhagyta Romániát, Berlinbe költözött, és ott is maradt a haláláig. Drámaíróként a Zűrzavaros éjszaka című darabjával tűnt fel 1879-ben, ezt nemsokára Az elveszett levél című politikai komédia, a korrupt képviselőválasztások szatírája követte. Műveiben a nagyvárossá fejlődő Bukarest remekül jellemzett alakjai hűtlenkednek, hazudoznak és keverednek korrupciós ügyekbe. A Farsangot 1885-ben írta.

A(z) Katona József Színház előadása

Bemutató időpontja:

2012. november 17., Katona József Színház

Stáblista:

Hozzászólások

7/10

Ma volt az utolsó. Az elsõ felvonás nem volt rossz, legalább lehetett rajta nevetni, de nem igazán jött át a darab mélysége, amit a legvégén egy dallal akartak kifejezni. De nem lehet 10 mp alatt megfogalmazni azt, ami azelõtt 2 és fél órából kimaradt. A színészek nagyon is jók voltak.

Nem Pálmai Anna volt idegesítõ, hanem az általa játszott közönséges, harsány és önérzetes nõ. Akit fantasztikusan alakított.

Válasz

1/10

Sajnos nem tudok teljes értékû véleményt írni, mert az elsõ szünetben kijöttünk a darabról. Talán a szkénében volt még egyedül ilyen egyszer, hogy annyira nézhetetlen és rossz volt egy darab, hogy ott kellett hagynom. Körülöttünk mindenki sugdosta, hogy mennyire borzasztó az elõadás. Nem nevezném viccesnek, hacsak nem alacsonyodunk le odáig, hogy a jól idõzített trágár beszéd humornak minõsül.
A színészek közül talán Pálmai Annát tudom kiemelni, akinek a játéka nemcsak rossz, de egyenesen idegesítõ volt.
A történet... bocsánat, a színpadon történtek - mivel történetnek nem nevezhetõ - annyira unalmasan túl van malmozva, hogy egy átdolgozott nap után komoly erõfeszítés volt nyitvatartani a szemem.
Megjegyzem ennek a román írónak a nevét, nehogy véletlenül valami más alkotásához közel kerüljek.

Válasz

7/10

4trASS 2013 márc. 13. - 16:29:13 7/10 Előzmény virata

Azért ez a darab közel nem olyan rossz, mint azt a kritika állítja.

Válasz

Na, ez az, amit nem lehet bevállalni. Mármint hogy egy ma játszódó darabban egy száz évvel ezelõtti forradalom asszonya szerepel. Nem csak azért, mert a pesti nézõ nem köteles tudni egy pimf román eseményrõl, hanem mert NINCSEN FUNKCIÓJA! Illetve az, amit ezzel mond, hamis, félrevisz. Mert ma már a forradalom nem azt jelenti, mint 100 évvel ezelõtt. Have you got it?

Válasz

The "Revolution" the play refers to is the so-called "Republic of Ploiesti", a failed anti-monarhic movement that occurred in 1870. So it has nothing to do with the Revolution of 1989, as someone wrote before. Moreover, the play was written in 1902! So I think the person who criticised the play may be right about the way it was directed, but should have done some more research before criticising the play itself. This is one of the most famous and popular Romanian plays, and Caragiale is considered one of the most talented Romanian playwriters.

Válasz

Sajnos tökéletesen egyetértek.

Válasz

2/10

Remek kritika!

Válasz

Fergeteges vígjáték helyett esetlen bohózat

A menekülõ párt egy részeg még ráveszi, hogy távozásuk elõtt járjanak el egy francia négyest, mire elkezdenek kólózni. Na, ekkor álltam fel, és hagytam volna el a nézõteret, ha nejem nem húz vissza a Katona Színház kényelmetlen székébe. Õszintén megvallom, a harmadik felvonást – többed magammal – már nem vártam meg, és a szünetben csúfondárosan megfutamodtam. Lehet, hogy az volt a baj, hogy a második sorba vettem jegyet, és így módomban volt megfigyelni a ripacskodás minden görcsét, a színészek arcára kiülõ undort és õszintétlen grimaszt. De hát ezt a darabot nem lehet átélve játszani! Humora olyan, mint a legrosszabb cirkuszi bohócé: azon kellene nevetnünk, hogy a fõhõs elcsúszik a pódiumon.
Már a nyitókép sokat mond: felmegy a függöny, egy lepukkadt borbélyüzletben egy ember háttal áll, egy pedig szemben ül. Percekig meg sem mozdulnak, nem szólnak semmit. Elcsépelt fogás, már hatásvadászatnak sem mondanám. Aztán az ülõ ember elkezd szemezni az egyik nézõvel, és pofákat vág. Mintha a 60-as évek Mikroszkópjában lennénk. De ez nem kabaré, nem cirkusz, itt szerepek vannak, és történet vagyon elõadva, karaktereket, jellemeket próbálnak megformálni! Például a kikapós Micáét, aki a háborúban egy némettel is összeadta magát, de ugyanakkor öntudatos forradalmár. Milyen forradalomban is? Merthogy Romániában csak 1989-ben volt ilyen – de hát akkor Micu a háborúban nem is élhetett! Átgondolatlan szövegek, átgondolatlan dramaturgia. A farsangi bálozók állandóan cserélgetik a jelmezüket. Nagyon fontos nekik, mert csak így tudnak megmenekülni. De az isten szerelmére! Még a régiben sem buktak le!
A következetlenség végigvonul a szereposztáson is. A nyugdíj elõtt álló Ujlaki Dénes a bonviván szerepét kapta, két nõ is üldözi szerelmével. Ja, hogy ez benne a vicc? Akkor legalább húzzanak az orrára egy pirosra festett krumplit, és akkor a nézõ is tudja. Mert így, hogy a nagydarab borbélymester hivatalosan megfogalmazott körmondatokban beszél, azt hisszük, õ tõle halljuk majd a tanulságot. Nagy Ervin legalább tudja, hogy itt nem a szöveg számít. Neki azzal kell szórakoztatnia a nagyérdemût, hogy egyik nadrágszára rövidebb, mit a másik. Jordán Adélnak meg, hogy szembeokádja Tasnádi Bencét. A színészek a kidolgozatlan dramaturgia miatt néha megállnak, vagy mozdulataikat lelassítják, megvárják, míg a másik cselekszik. Darabosak, tétovák, mesterkéltek.
És a szöveg. Hát az borzasztó. Keveréke a darab születésekor, két évszázaddal ezelõtt dívott uram-bátyámozásnak, a mai jassznyelvnek és a cigányos káromkodásnak. Az üzletre az van kiírva, hogy borbély, de látványszalonnak hívják. A szereplõk ruházata szakadt, ódivatú, mocskos, a borbélyüzlet lerobbant, a bár inkább hasonlít egy 60-as évekbeli restihez valahol egy isten háta mögötti román városban. Ja, hogy semmi sem változott? De akkor minek mûsorra tûzni? Egyetlen karaktere sem hiteles! Illetve de. Kocsis Gergely tényleg borbélysegéd, Dankó Ádám pedig tényleg pincér. És ezzel jól meg is nevettetnek. Nem kellett nekik ehhez hasra esni, vagy vizesvödörbe lépni.
Tévedés ne essék, lehet cirkuszosra is venni a figurát. De ahhoz minden mozdulatot úgy kell begyakorolni. A bohócnak is igen sok odafigyelésébe kerül, hogy hányavetinek látszódjon.

Válasz

Értékelés:

6 szavazatból

Szerinted?

Értékelés:

Bemutató időpontja:

Stáblista:

Szereplők

Alkotók

Hozzászólások

Értékelés: