A klasszikus dramaturgia értelmében a főhős – és ezáltal a történet – valahonnan valahová kell jusson. Özpetek új filmjében
Hülye magyar cím, délolasz életérzés, sanzonslágerek: az Olaszországban alkotó török Ferzan Özpetek újdonsült munkája eredetileg
A Párizsból szeretettel úgynevezett zsigeri akciófilm. De a rosszabbik fajta, mert klisékből építkezik, ostobán okoskodni kezd, motivációk után kutatva, pont akkor, amikor már nekikészültünk, és elemet cseréltünk a hullaszámlálónkban.
A jelenleg uralkodó II. Erzsébet apjáról szóló, valós történeten alapuló film igazi jutalomjáték mindenki Mark Darcy-jának és Barbossa kapitányának, de a legjobb film, a legjobb rendezés és a legjobb eredeti forgatókönyv Oscar-jelölése is abszolút megérdemelt.
Egy beszédei elmondására képtelen király és egy képesítés nélküli ausztrál logopédus. Furcsa párosítás, de hatásos. A király
A következő három nap rendezője, Paul Haggis Clint Eastwood állandó forgatókönyvírójaként, a legutóbbi két Bond film társírójaként
Ferzan Ozpetek legújabb filmjében a mondanivalót nevettető, bájos vígjátékba csomagolta, persze a briliáns stílus, a remek
1996-ban iszlamista radikálisok elraboltak és megöltek hét ciszterci szerzetest, akiknek nem sokkal előtte megadatott a lehetőség,
Hiába háborodott fel szombat este Ferzan Özpetek legújabb filmjének magyar címén, a Szerelem, pasta, tenger pontosan fedi
Olaszországban játszódik ez a néhol komikus néhol drámai jelenetekkel tarkított film. Egy hagyományokat tisztelő olasz tésztagyáros
zene: Jonny Greenwood vezényel: Robert Ziegler kiadás éve: 2007 kiadó: Nonesuch Records játékidő: 32:57Az elmúlt
A nálunk forgatott Boszorkányvadászat egy rosszul megírt, szánalmas CGI-trükköket felvonultató, álközépkori fantasy lett,
Mégiscsak lehet ebben az ördögben valami, mert magam is éreztem a kísértést, miközben az új Nicolas Cage-filmet néztem, hogy
A dilemma nem több, mint aminek látszik: egyszer használatos vígjáték, amelynek alapkonfliktusa a megcsalás, és az, hogy ha barátunk feleségét egyszer megdöntöttük a régmúltban, vajon bevalljuk-e neki.
A 2010-es Cannes-i Fesztivál nagydíját elnyerő film a felületes szemlélőnek okkal tűnhet úgy, hogy a zsűri mintha az év Arany
Kill Bill felpörgetve, avagy amikor a gyúróterem közönsége megpróbál sztorit mesélni. Majdnem sikerül is.
Szerzetesek ülik körül az asztalt, borral, Csajkovszkijjal és a halál biztos tudatával telik az este. A nagyjelenetben vagyunk.
A Szerelem, pasta, tenger változat Ferzan Özpetek állandó témájára: hogyan illeszkedik bele egy nem normálisnak tekintett kisebbség a magát normálisnak tartó tömegbe. Hogy érdekesebb legyen a helyzet: Lecce városában járunk, a tömeg a helyi lakosság, a kisebbség a homoszexuálisoké. Pontosabban az Olaszországban nem létező homoszexuális férfiaké. Merthogy az olasz férfi valódi macsó, akinek eszébe sem jut, hogy az utcán egy másik férfi hátsóját csodálja meg egy nőé helyett…
A 2010-es cannes-i filmfesztivál megtörtént eseményeket feldolgozó Nagydíjas alkotása bizonyságul szolgálhat azok számára, akik a vallásos hitet elavult babonának, elmaradott társadalmak ópiumának vagy szimplán csak a valóságot elfedő önhipnózisnak gondolják: a kilencvenes években játszódó film szerzetesei a legmagasabb erkölcsi minőségű emberi életet élik meg Algéria hegyei között.
Nicolas Cage maga sem veszi túl komolyan a feladatot, hogy középkori lovagként űzzön ördögöt a pestisjárvány közepén, de azért összehozott egy korrekt másodosztályú fantasy-t az egyszer nézhető kategóriából.