A Párizsból szeretettel úgynevezett zsigeri akciófilm. De a rosszabbik fajta, mert klisékből építkezik, ostobán okoskodni kezd, motivációk után kutatva, pont akkor, amikor már nekikészültünk, és elemet cseréltünk a hullaszámlálónkban.
A Besson-biznisz
Szokás szidni, olcsónak minősíteni a francia filmiparost, Luc Bessont, holott a pályaindító Élethalálharc–Metró–A nagy kékség triásza után a Nikitával már egyértelművé tette, hogy az amerikai, ha úgy tetszik: hollywoodi, ha úgy tetszik: a kommersz filmek szórakoztatási módszerét szeretné alkalmazni, a gazdag frank filmhagyományra alapozva. Azaz: ne várjunk el tőle olyasmit, ami nem ő. Bessonnal nem Pál-fordulat történt, miszerint a „művészfilmektől” eljutott a közönségfilmekhez, mondhatni kódolva volt ez benne – elég csak megnézni a korai filmjei cselekményvonalát, fényképzését, vágását –, és az amerikai típusú mozik közül leginkább az akciófilmek iránt leküzdhetetlen vonzalmat. S a rendhagyó Leon, a profi után – amit akár a korai évektől való búcsúnak is felfoghatunk – hozzáfogott ezeknek a gyártásához. A gyártáson van a hangsúly, hiszen többnyire producerként és/vagy forgatókönyvíróként végezte (végzi) az akciófilmjei sokszorosítását, hol jobb (A szállító, B13 – A bűnös negyed, A nyakörv, Elrabolva), hol gyengébb (Wasabi – Mar, mint a mustár, Fék nélkül – Michel Vaillant, A szállító 3., Bíbor folyók 2.: Az apokalipszis angyalai) végeredménnyel. Mindenképpen a javára írható, hogyha még – mondjuk így – merít is máshonnan (gyakran: önmagától), azért minden egyes akciópróbálkozásában látható valami eredeti.
A Travolta-tényező
A Párizsból szeretettel esetében a főszereplő kettős, Jonathan Rhys-Meyers és John Travolta minősíthető újdonságnak. Különösen Travolta szerepeltetése hoz nóvumot a filmbe, bár a tengerentúli sztár a Quentin Tarantinónak köszönhető feltámadása óta (Ponyvaregény – Pulp Fiction, 1994) számos A-kategóriás akciófilmben is domborított, meghatározóan negatív karakterként (Ál/Arc, Kardhal, Hajsza a föld alatt). Az íróasztal-vitéz és az utcán-edzett ügynök párosítása ugyan nem szokatlan, de Rhys-Meyerst és Travoltát első alkalommal nézhetjük ilyen szerepben.
Az ügynökség
[img id=279670 instance=1 align=left img]Ügynök-mozi a Párizsból szeretettel, rögvest a címadás világossá teszi, hogy milyen világba csöppenünk, Besson a James Bond: Oroszországból szeretettel című Sean Connery-klasszikust idézi. Az al-akció–műfajhoz köti, hogy álcázott kormányemberek szerepelnek benne, az egyik a francia fővárosban állami hivatalnokként funkcionál (Rhys-Meyers), a másik Amerikából érkezik, dörzsölt világutazónak néz ki, de az energiaitalaiban lőfegyvereket rejteget, amiket alkalomadtán vehemensen használ is. Meg az öklét. Amire nyilván sokszor nagy szükség mutatkozik, merthogy a bevándorló (ázsiai és észak-afrikai) droggengszterek elleni véres hajsza közben egy öngyilkos merénylők általi akció nyomaira bukkannak, amit épp a Párizsban konferenciázó amerikai külügyi küldöttség ellen terveznek.
Biztosra mennek
Meglepetés – de azt nem állíthatjuk, hogy előre nem sejthető – a merénylő személye, ám ezzel le is tudtuk a meglepetéseket. Hiszen Besson nem erőltette meg magát a történetvezetést illetően, és számos akció-mozis toposzt gyömöszölt bele a filmbe. A lövöldözős-birokra kelős jelenetek tisztességgel meg is vannak csinálva, azonban mindvégig azon érzésünk támad, hogy valahol mindezt láttuk már. Ráadásul éppen akkor kezd okoskodni a film (és teljesen fölöslegesen beszélteti a hőseit), amikor már ráálltunk a zsigeri adrenalin-tombolásra. Szerencsére az alkotók észbe kapnak, és a csetepatét szabadjára engedik, hagyják, hogy a torkolattüzek és a robbanások-robbantások fényei a szemeket kápráztassák.
Morel-morál
A Besson-favorit rendező, Pierre Morel (operatőrként: A szállító, A nyakörv, War, rendezőként: B13 – A bűnös negyed, Elrabolva) nem tudja korábbi rendezéseinek a színvonalát hozni, a sztori most nem ad minimál-alapot az erőszakorgiához, és kevés az agressziót oldó jó humor. Persze, akinek örömet okoz a kopasz és a hasát bő sállal és bő dzsekivel takargató Travolta keménykedő ámokfutása, jól fog szórakozni.
A Párizsból szeretettel a francia filmguru életműve felejthetőbb részét gyarapítja. Az elkötelezett híveinek mondjuk: egy Elrabolva lehetett volna belőle, de csak egy Hitman – A bérgyilkosra tellett.
Kinek ajánljuk?
- Az egyszerű akciófilmek kedvelőinek.
- A Travolta után rohangáló paparazziknak.
- Akik ellenzik a bevándorlást (Le Pen híveknek).
Kinek nem?
- Akik vágyják a jó humort és a leleményt az akciófilmekben is.
- Akik Travoltát és Rhys-Meyerst komolyabb szerepekben szeretnék látni.
- Jogvédőknek.
5/10
