A Beugrottam című, a Trainspottingból ismert Kelly Macdonald és a Downton Abbey sztárja, Hugh Bonneville főszereplésével készült brit thriller kiváló példa rá, hogy a közhiedelemmel ellentétben a Netflixen igenis vannak jó filmek. És időnként még a netflixes toplistára is felkerülnek. Kritika.
George Miller a várva várt Mad Max: A harag útja-spinoff, a Furiosa előtt még megrendezett egy bizarr felnőttmesét, a Háromezer év vágyakozást, ami tele van – nem jó értelemben vett – WTF-pillanatokkal. Kiválasztottuk a legmegdöbbentőbbeket.
A valaha készült legdrágább koreai produkció olyan, mintha cipőkanállal egy filmbe préseltek volna négy teljesen különböző filmet különböző korokból, de azért vannak vicces, izgalmas és szerethető részei.
A pompás látványvilág a Gyűrűk Ura-filmtrilógiát idézi, de az új karakterek egyelőre nem érnek a Tolkien által kitaláltak nyomába. Többé-kevésbé spoilermentes tkritika az Amazon 1 milliárd dollárba kerülő, új fantasy tévésorozatáról.
Mozik helyett az Amazon Prime vetíti a Szamaritánust, amiben a vén Rockyból szó szerint a szegény ember Supermanje lett.
A Tehetség első látásra némileg meglepő módon nem arról szól, hogy te valamiben tehetséges vagy és jól felfedeznek, hanem a jól ismert celebekről, akik szokás szerint produkálják magukat.
Emma Thompson mint nyugdíjas tanárnő egyszerre akarja bepótolni a szexuális értelemben elvesztegetett elmúlt évtizedeket, amiben egy készséges szexmunkás lesz a segítségére. Kritika a Minden jót, Leo Grande című filmről.
Igaz, a Visszhangok esetében a rendezés is csapnivaló, a színészi játék gyenge, a zenét rosszul használják, de ebből legalább tanulhatunk pár dolgot.
A kissé tenyeres-talpas Kleo Straub, a Kleo című német Netflix-sorozat főhősnője nem vetekedhet Jennifer Lawrence vagy Scarlett Johansson bájaival, de sokkal viccesebb náluk!
Az Énidőben Kevin Hart Amber Heard nyomdokaiba lép, miközben a film komoly dolgokról (is) akar beszélni. Kritika a Netflix új vígjátékáról.
A történet nyilván ismerős, a mogorva agglegény sosem látott kisfiát kapja a nyakába, a találkozás pedig megváltoztatja az életét, de a régi mesét nagy szívvel és remek humorral mesélik el nagyszerű színészek.
Szentségtörés új verziót készíteni Bud Spencer és Terence Hill 1974-es klasszikusából – de ezt tudták a készítők is, ezért inkább folytatást csináltak hozzá a Blöff stílusában. Sajnos csak mérsékelten lett vicces.
Hiába az ígéretes alapsztori, a (nagyrészt) jó szereposztás, a remek zenék és a San Fernando völgy pazar látványvilága, ha a sztori olyan gagyi, hogy az már nekem kínos.
A legújabb film, amit a kritikusok imádnak gyűlölni, az Ahol a folyami rákok énekelnek úgy lett kudarcos könyvadaptáció, hogy hűségesen követi az eredeti regény történéseit. Ez vajon hogy lehetséges?
Mintha a való életben is hasonló dolgok történnének. Nézzük, mekkora aktuálpolitikai paródia a Keresztanyu!?
Mindenki más csak akkor vágjon bele az HBO új sorozatába, ha szívügye a fantasy, és nem riad meg az egy szívdobbanás alatt rázúduló egzotikus nevek áradatától.
A kiindulópont ugyanaz, mint a bűn útjára tért kémiatanár története esetében, a végeredmény azért kicsit más. Persze az amerikai volt, A mintacsalád című sorozat meg koreai. Nagyon koreai, és ez nálunk pluszpontot ér.
Az angolosan csengő Carter cím ellenére egy újabb dél-koreai akcióőrületről van szó, ami annyira felpörgetett és olyan brutális, hogy Tom Cruise még hasonlót se tudna, de biztos szeretne!
A Taxisofőr forgatókönyvírójaként ismert Paul Schrader filmjében Oscar Isaac ismét olyan szintű átlényegülést valósít meg, amilyet utoljára talán a Llewyn Davis világában láthattunk tőle. Kritika a Svindler című rendhagyó thrillerről.