Húsvét közeledtével került a látóterünkbe a Feltámadás című thriller, amelynek érdekessége, hogy egyrészt Christopher Lambert nemcsak a főszereplője, hanem az egyik ötletgazdája is volt, másrészt hogy a Hegylakó után a sztár ismét Russell Mulcahy rendezővel dolgozott együtt benne. Mivel ahhoz képest, hogy nem egy előkelően jegyzett, kanonizált vagy kultikus klasszikusról van szó, meglepően magasra értékelték a PORT-olvasók (8,2 ponton áll), ezért úgy döntöttünk, bepótoljuk.

Házi pótvizsgánk tanulsága szerint a Feltámadásnak a fent említett kis infómorzsákon kívül kimerül annyiban az érdekessége, hogy egy cameo erejéig megjelenik benne David Cronenberg rendező (A légy, Karambol, eXistenZ – Az élet játék), aki IMDb-s adatlapja alapján meglepően sok színészi munkát vállal. De alapvetően sajnos

egy közepesnél rosszabb alkotásról van szó

(érdekes módon egyébként a filmnek az IMDb-n is korrekt az értékelése: 6,1 ponton áll, ami azon a site-on nem számít rossznak, ráadásul ez a pontszám megelőzi Lambert olyan filmjeit, mint például az I love you, a Fortress, a Fenegyerekek vagy a Mortal Kombat) – mondjuk is, hogy miért.

A Feltámadás sztorija szerint főhősünket, a sztár által megformált John Prudhomme chicagói nyomozót egy olyan gyilkosság helyszínére riasztják, ahol egy brutálisan megcsonkított férfi hulláját találták. A levágott karú áldozat lakásában ráadásul egy vérrel írt felírat egy bizonyos közelgő eljövetelre figyelmeztet;

Ahogy Prudhomme elkezdi összerakni a kirakóst, rádöbben, hogy az elmebeteg elkövető a közelgő húsvét, azaz Jézus feltámadása alkalmából Krisztus testét akarja összelegózni a levágott testrészekből. Nyomozása során a főhősnek pedig saját megbicsaklott istenhitével (itt kerül képbe a már említett David Cronenberg, aki egy papot játszik), társa megsebesülésével és házassága megromlásával is meg kell küzdenie (utóbbinak az az oka, hogy Prudhomme és felesége egy évvel azelőtt elveszítették a kisfiukat).

Még több Christopher Lambert

6+6 érdekesség a 66 éves Christopher Lambertről

1957. március 29-én született, azaz nemrégiben töltötte be 66. életévét mindenki kedvenc hegylakója, Christopher Lambert francia színész. A jeles alkalomból összegyűjtöttünk róla egy tucatnyi izgalmas információt.

Tovább

A PORT.hu olvasói a film adatlapjának kommentszekciójában nagyon helyesen ismerték fel, hogy pár évvel az 1995-ös Hetedik premierje után a Feltámadás bizony nem több a Fincher-opus elég ócska koppintásánál. A szadista módon elkövetett gyilkosságok és csonkítások bibliai háttere, a bűntett helyszínén elhelyezett üzenetek, a bűnös nagyváros mocskos-esős közege, a magánéleti trauma kiemelt szerepe, az a motívum, hogy az elkövető az egyik nyomozót is megtámadja, illetve hogy a főhős felesége is érintetté válik, mind a négy évvel korábbi kiváló alkotást idézik.

Ellenpéldák

A legjobb Ponyvaregény-koppintások

1994. május 21-én találkozhatott először a közönség Tarantino zseniális kultfilmjével (méghozzá a Cannes-i Filmfesztiválon, ahol el is nyerte az Arany Pálmát), amely apropóból összeszedtünk tíz olyan kiváló alkotást, ami valahol mind QT köpönyegéből bújt elő.

Tovább

Van az az eset egyébként, amikor egy koppintás is jól tud elsülni, lásd például A legjobb Ponyvaregény-koppintások című összeállításunkban szereplő filmeket.

A Feltámadás viszont sajna nem ez az eset.

A titok nyitja, hogy miközben a Nyomás!, a Ronda ügy vagy a Húzós éjszaka az El Royale-ban csak megidézi Tarantino szellemét, addig Lamberték mozija – ahogy az a fenti felsorolásból is kiderül – szinte plágiumgyanúsan vett át konkrét elemeket a megidézett műből.

A végeredmény még ezzel együtt is lehetett volna szórakoztató vagy igényes utánzat, de a Feltámadás esetében, fájdalom, még ez a helyzet sem áll fenn – hacsak nem érezzük szórakoztatónak a fájdalmasan rossz bóvlit. Ennek a produkciónak tehát a forgatókönyve nem sok eredetiséget rejt magában, ezen azonban sokat lehetett volna javítani a rendezéssel és a színészi játékkal, hiszen maga a Jézus testének összerakásán ügyködő modern Frankenstein-sztori bizarr alapötlete önmagában is lehetne izgalmas.

Az invenciótlan rendezés és a kegyetlenül rossz színészi játék azonban agyoncsapja az egészet –

hihetetlen, hogy ezt a filmet a Hegylakó direktora rendezte, és a Hegylakó sztárja játszik benne. Christopher Lambertnek szinte minden megmozdulása hamis, köré pedig huszadrangú színészgárdát raktak (egyedül a társát alakító, korábban a Ronda ügyben és A csontemberben látott Leland Orser számít közepesen ismertnek, de ő is felejthetően játszik).

Az invenciótlan rendezéssel kapcsolatban nem mondtunk teljesen igazat, hiszen a vizualitás terén voltak éppen alkotói ötletek:

ezek megvalósítása azonban hihetetlenül gagyi.

A nagyváros időnként egy-egy bombasztikus képi és hanghatással kerül közel a nézőhöz (mintha zoomot és svenket alkalmaznának egyszerre, amihez éles kürtszó társul), a főhős flashbackjeiben, illetve váratlan rádöbbenéseinél pedig Vertigo-effekttel próbálkoznak, kellemetlen, kifejezetten „rossz nézni” végeredménnyel.

A Vertigo-effekt

Ezért szeretjük annyira a Szédülést

1958. május 9-én volt az amerikai premierje Hitchock klasszikusának, ami sokak szerint még a Psychónál is nagyobb remekmű. Kiválóságát bizonyítandó kiválogattuk a legjobb jeleneteit. Vigyázat, az írás jellegénél fogva spoileres lehet!

Tovább

Mindezek eredményeként – és itt vérzik el leginkább a Feltámadás a Hetedikkel való összehasonlításban – a filmnek nem alakul ki semmilyen atmoszférája, pedig az is igen fontos lenne egy ilyen vallásos-misztikus témát érintő thriller esetében. A Fincher-műtől eltérően pedig még a mozi vége sem tartogat semmilyen nagy fordulatot, amitől leesne az állunk.

Szóval talán nem is olyan hatalmas probléma, hogy a Feltámadás az elfelejtett produkciót sorát gyarapítja.