Kobakkeringő (1998)

Ebben a méltatlanul elfeledett fekete komédiában Joe Pesci egy olyan gengsztert, Tom Spinellit játszik, akinek két napja van rá, hogy elvigye Los Angelesbe a helyi maffia főnökének egy elvégzett munka bizonyítékait, azaz nyolc levágott fejet. Csakhogy a fejeket rejtő sporttáska egy fatális véletlen folytán a reptéren egy mit sem sejtő egyetemistához, Charlie-hoz kerül, aki épp barátnője szüleinek készül bemutatkozni. A fiúnak így egyszerre főhet a feje (haha!) amiatt, hogy Tom a nyomában van (mivel vissza akarja szerezni jogos tulajdonát), illetve amiatt, hogy barátnője szülei a táska tartalmának rövid, de velős megtekintése után kissé vonakodnak befogadni a családba.

A Kobakkeringő (ami Kobakkeringő, avagy 8 fej egy sportszatyorban, illetve Micsoda fejetlenség! magyar címeken is ismert) meglepő módon a Holt költők társasága Oscar-díjas forgatókönyvírója, Tom Schulman rendezői bemutatkozása, ami sem a közönség, sem a szakma körében nem aratott nagy sikert (Schulman azóta sem rendezett mást, pontosabban most, röpke 24 év kihagyással készül egy filmje),

A Ravasz, az Agy és két füstölgő puskacső (1998)

Guy Ritchie bemutatkozó nagyjátékfilmjét valószínűleg senkinek sem kell bemutatni (négy londoni jó barát úgy akarja törleszteni tetemes adósságát, hogy kirabolnak egy marihuánatermesztéssel és kábítószer-kereskedelemmel foglalkozó bandát, ami csak elsőre tűnik jó ötletnek), s habár a mű bemutatása Ritchie-t azonnal szinte Tarantinóval egyenrangú szerzői rendezővé emelte, azért

A Ravasz, az Agy és két füstölgő puskacső első megtekintésekor nem véletlenül volt olyan rohadtul ismerős a legtöbb nézőnek.

Az igen jellegzetes East End-i miliő ügyesen takarja ugyan, de az alkotásnak sokkal több köze van QT-hez, mint a brit gengszterfilmes hagyományokhoz, lásd a rengeteg, időnként összeakadó szereplőt, a több szálon futó cselekményt vagy a szellemes párbeszédeket.

Otthon, véres otthon (1997)

Martin Blanket (John Cusack) környezete nyugodt embernek ismeri, és senki sem tudja róla, hogy profi bérgyilkosként tevékenykedik. Pszichiátere tanácsára lazítania kéne, így úgy dönt, eredeti tervei ellenére mégiscsak elmegy Detroitba a tízéves érettségi találkozójára. Amikor kiderül, hogy pont a környéken kell megölnie valakit, Blank látszólag összekötheti a kellemeset a hasznossal, ám egyre inkább összecsapnak a feje fölött a hullá(mo)k: nem elég, hogy a nyomában van egy másik bérgyilkos és két túlbuzgó FBI-ügynök, még volt szerelme is előkerül, hogy tisztázzák a dolgaikat.

Nehéz elképzelni, hogy a Ponyvaregény kirobbanó sikere nélkül bármely stúdió is zöld utat adott volna egy egyebek közt egy középiskolában lövöldöző bérgyilkost ábrázoló filmnek, szóval emiatt külön is hálásak lehetünk Tarantinónak. Az Otthon, véres otthon alkotói pedig a lelkiismereti és egzisztencialista válságban szenvedő bérgyilkos figurájával, az erőszak nyílt és szemléletes ábrázolásával,

továbbá a szép számban érkező popkulturális utalásokkal

hajtanak fejet QT és filmje nagysága előtt.

Húzós éjszaka az El Royale-ban (2018)

Quentin Tarantino és a Ponyvaregény hatását egyszerűen nem lehet túlbecsülni, amire mi sem lehet jobb példa, mint hogy a paradigmaváltó horrorfilm, a Ház az erdő mélyén forgatókönyvíró-rendezője, Drew Goddard második mozijával nem kevesebb mint 24 évvel bemutatása után idézte meg a kultfilm szellemét. A Húzós éjszaka az El Royale-ban sztorija szerint hét, titkokat rejtegető idegen találkozik a kaliforniai Tahoe-tó mellett az El Royale-ban, egy sötét múltú, lelakott hotelben, ahol egy végzetes éjszakán elszabadul a pokol. A hetvenes évek elején, QT kedvenc korszakában játszódó neonoir elsősorban ütős dialógusaival, népes szereplőgárdájával (Jeff Bridges, Jon Hamm, Dakota Fanning, Chris Hemsworth, Cynthia Erivo, Dakota Johnson stb.) és ezzel szoros összefüggésben csúcsra járatott karaktereivel hajaz a Ponyvaregényre.

Ronda ügy (1998)

Öt barát nekivág Las Vegasnak, hogy egyikük közelgő esküvője előtt még egyszer, utoljára felhőtlenül és gátlástalanul élvezze az életet. Ám a görbe este váratlan tragédiával végződik: szállodai szobájukban meghal egy prostituált. Ahogy a pánikoló férfiak fejvesztve próbálnak valamilyen megoldást találni a nehéz helyzetre, egyre jobban belebonyolódnak a dolgokba, azaz az újabb gyilkosságok hálójába – szívükben a rémület, kocsijuk csomagtartójában pedig az elásásra váró testrészek gyűlnek egyre.

A dolgokat tovább súlyosbítja, hogy a menyasszony (Cameron Diaz) a végsőkig elszánta magát rá, hogy a nagy napon minden csodásan megy majd – még ha mindannyian belepusztulnak is.

Peter Berg éjfekete komédiáját mintha csak a Ponyvaregény azon jelenete ihlette volna, amelyben Vincent az autóban – Jules legnagyobb bosszúságára – véletlenül megöli Marvint.

Azok a nézők, akik kegyetlenül viccesnek találták a mozzanatot (márpedig minden bizonnyal mindenki annak találta, hiszen szándékosan úgy volt megírva, lásd az azt követő, hihetetlenül humoros párbeszédet), az a Ronda ügy során folyamatosan erőszakosabbnál erőszakosabb képsorokon kacaghat, ami aljasságnak tűnik, de azért jól tud esni...

Nyomás! (1999)

Ronna egy szupermarketben dolgozik pénztárosként. A lány szorult helyzetben van: ha nem fizet, karácsony este kidobják az albérletéből. Hogy pénzhez jusson, elhatározza, hogy drogot fog árulni. Az akcióba az egyik kolléganőjét is bevonja. Közben egy másik kettős, a színész Adam és Zack kábítószer birtoklásáért éppen a rendőrségen ülnek. Azután ott van Simon és három cimborája, akik kiruccannak Las Vegasba. A két pénztáros csaj, a szappanoperákban jeleskedő színészpáros és a brit srác útja keresztezi egymást...

Ez a mindössze egyetlen nap leforgása alatt játszódó, feszes kis darab

olyan, mint egy mini-Ponyvaregény

– nemcsak a szellemesen megírt párbeszédek, de az egymásba fonódó három cselekményszál, na meg persze a nem várt találkozások és szövetségek miatt is. Az energikus kis filmet egyébként Doug Limannek köszönhetjük, akinek később egészen másmilyen irányba terelődött a pályája. A Nyomás! további vívmánya amúgy, hogy nemcsak Limant helyezte el a térképen, de John August forgatókönyvírót is, aki utána olyan (Tim Burton-)művek scriptjét írta, mint a Nagy hal, a Charlie és a csokigyár vagy A halott menyasszony.

Szóljatok a köpcösnek! (1995)

Filmet készíteni egyszerű. Chili Palmer (John Travolta) biztos benne, hogy ő is tudna csinálni egyet. Eddig Miamiban volt gengszter, de most, hogy valami zsarolási pénz behajtása miatt úgyis Los Angelesben jár, úgy dönt, belevág. Kiszemel magának egy producert, éjjel rátör, és a maga egyszerű, de életveszélyes módján meggyőzi: kezdjék együtt a következő nagy mozit. Minden a legjobb úton halad, csakhogy Chili régi kollégáinak más tervei vannak. Hamarosan a miami alvilág színe-java elindul az álomgyárba.

Ezt az Elmore Leonard-adaptációt nemcsak Tarantino szellemisége és stílusa hatja át, de a mesternek konkrét szerepe is volt benne, hogy elkészülhessen – legalábbis ebben a formában. Ő volt az ugyanis, aki, miután a Ponyvaregénnyel feltámasztotta John Travolta karrierjét, meggyőzte, hogy fogadja el a felkérést a Szóljatok a köpcösnek! főszerepére (a színész ugyanis először visszautasította Chili megformálását). Sőt, a filmet majdnem maga QT rendezte, csak inkább dobta a projektet egy másik Leonard-feldolgozás, a Jackie Brown kedvéért. A Szóljatok a köpcösnek! vizuális orgiája így Barry Sonnenfeldnek jutott, de ilyen előzmények után nem csoda, hogy Tarantino jelenléte ennyire rányomta a bélyegét a filmre.

Alvilági játékok (2006)

Slevin Kelevra (Josh Hartnett) tudja, a bajok csőstől jönnek. Először megcsalják, majd kirabolják, végül végzetesen összetévesztik a haverjával. Slevin néhány óra leforgása alatt egy gengszterháború közepén találja magát, sarkában a halálos Macska úrral (Bruce Willis). A Főnök (Morgan Freeman) megbízásából meg kell ölnie a rivális banda vezetőjének, a Rabbinak (Ben Kingsley) a fiát, míg a Rabbi 33 ezer dollárt követel tőle. Mindkét helyen az életével fizet, ha a határidő lejár. A fiú egyetlen segítsége a szép Lindsey (Lucy Liu), aki nem is sejti, ki is Slevin valójában. A Húzós éjszaka az El Royale-banhoz hasonlóan a skót Paul McGuigan (Ördögi Színjáték – A Pap, a Várúr és a Boszorkány, Wicker Park) gengsztermeséje is

Hulla, hó, telizsák (2000)

A börtönből szabadult Rudy (Ben Affleck) új életet akar kezdeni a gyönyörű Ashley-vel (Charlize Theron), akit levelezés útján ismert meg. Ám váratlanul beállít a lány őrült bátyja (Gary Sinise) és gyilkos bűnözőkből verbuvált csapata, akik mindössze néhány fontos információt akarnak megtudni Rudytól arról a kaszinóról, ahol egykor dolgozott, és amit most ki akarnak rabolni. Hősünknek hamarosan rá kell jönnie, hogy senki sem az, akinek mondja magát, és ha életben akar maradni, az ő szabályaik szerint kell játszania.

Quentin Tarantino Ponyvaregényének hatása

még az olyan rendezőlegendákat sem kerülte el, mint a Hulla, hó, telizsákot dirigáló John Frankenheimer (Az alcatrazi ember, A mandzsúriai jelölt, Eljő a jeges, Ronin),

akinek ez volt az utolsó nagyjátékfilmje – s habár nyilván nem ez a legjobban sikerült munkája, Tarantinóé mellett a már említett Elmore Leonard világát is hangulatosan idézi meg, miközben Ehren Kruger (A kör, Grimm, Top Gun: Maverick) forgatókönyve egy brutális csattanóval is kedveskedik a nézőnek.

Két nap a völgyben (1996)

A Los Angeles tőszomszédságában elterülő álmos kis völgyben két nap alatt annyi minden történik, amihez máskor három évtizedre és egy világháborúra volna szükség. A környék lakóinak élete váratlanul összekapcsolódik. Emitt két bérgyilkos tesz rövid, de professzionális látogatást, amott egy félig szénné égett őrült ejt túszokat, a szomszédban pedig egy özvegy és a néhai férj szeretője osztozik a megboldogult életbiztosításán. De bármi is történik, az valamiképpen befolyásolja a többiek kalandjait is. Minden mindennel összefügg, a kis titkok egy nagy rejtéllyé állnak össze, de a rejtvény megfejtését csak azon kevesek ismerik meg, akik szerencsésen túlélik a végkifejletet megelőző vérfürdőket.

John Herzfeld filmjének elég csak a fenti tartalomismertetőjét elolvasni, hogy kapiskáljuk, miért is ugrik be róla a Ponyvaregény (kis segítség: két bérgyilkos rövid látogatása, túszejtés, „minden mindennel összefügg”, titkok, vérfürdők) – ehhez jön még ráadásként a ragyogó párbeszédek sora és a lenyűgöző szereposztás (James Spader, Paul Mazursky, Charlize Theron, Jeff Daniels, Danny Aiello stb.).

(via Yardbarker)