A Marson játszódik

Ha az elmúlt két-három évtizedet nézzük, a Marson játszódó filmek között sokkal több a rossz, mint a jó, hiszen Az emlékmás vagy a Mentőexpedíció mellett olyan katasztrófák játszódtak a vörös bolygón, mint John Carpenter utolsó előtti és sajnos tényleg pocsék filmje, A Mars szelleme, Brian De Palma ígéretes alapötletű, de totálisan félrement és összecsapott A Mars-mentőakciója; és elfeledkeztünk róla, de ott volt A vörös bolygó is Val Kilmer főszereplésével, a Mars – Az utolsó napok, a kolosszálisat bukott animációs film, az Anyát a Marsra, legvégül pedig a Mars a Marsra, aminek a magyar címe nem kegyelmez senkinek és semminek.

Végső érvként pedig nem hagyhatjuk ki a Santa Claus Conquers the Martians című 1964-es filmet sem, amelyben a marslakók elrabolják a Mikulást, hogy kiderítsék, mi a csuda az a karácsony.

Több mint egy évtized után folytatnak egy filmet

Rögtön kezdjük a cáfolattal: a Rocky Balboa, a John Rambo, a Szellemirtók – Az örökség, az új Jumanji-filmek, a Tron: Örökség, a Szárnyas fejvadász 2049, a Mad Max – A harag útja, a Menekülés Los Angelesből vagy a Halloween remekül sikerült kései folytatások, de ehhez odafigyelés, a rajongók tisztelete (és nem kiszolgálása) és nagy-nagy szeretet szükséges.

A filmipar azonban általában nem így működik:

gondoljunk csak a második után tizenhat évvel később bemutatott Keresztapa 3-ra, az Indiana Jones és az utolsó kereszteslovag után majdnem húsz évvel később bemutatott Indiana Jones és a kristálykoponya királyságára, a Psycho második részére, amit Hitchcock klasszikusa után 23 évvel készítettek (és még harmadik és negyedik rész is volt) vagy a világ egyik legfeleslegesebb folytatására, az Elemi ösztön második részére, az eredeti után tizennégy esztendővel.

De ilyen az Amerikába jöttem 2., a Sin City: Ölni tudnál érte,  A függetlenség napja – Feltámadás, a Jurassic World, az általános vélekedés szerint a Disney-féle Star Wars-trilógia, az új Sikoly, a Mátrix feltámadások vagy a Zoolander 2. is. Ezeknél vagy a nyomás és a felelősség volt óriási, amibe belebuktak az alkotók, vagy egyszerűen csak összegányoltak valamit, hogy egy klasszikus felmelegítésének ürügyén keressenek némi pénzt. Röviden: tényleg intő jel, ha sok-sok idő telt el a film és a folytatása között, mert a pénzcsináló gépezet csak szerencsés esetben párosul szívvel és szeretettel.

Regényadaptáció teljesen felesleges folytatása

Ilyen például az Amerikai pszichó második része, aminek tényleg semmi köze az eredetihez. Két évvel Mary Harron remek filmje után jött egy meglepő és teljesen felesleges folytatás, amiben Mila Kunis egy diáklányt alakít, Patrick Bateman vérengzésének túlélőjét, aki aztán a sorozatgyilkosok pszichéjét tanulmányozza abban a  reményben, hogy bekerülhet az FBI-hoz. Ami nem megy olyan könnyen, ezért némi tapasztalatszerzési céllal maga is elkezd gyilkolászni. De ebbe a kategóriába tartozik még a Düh: Carrie 2., a Csillagközi invázió második és harmadik része vagy a zseniális Az ördögűző folytatásai.

„Az XY filmet készítő producer vagy stúdió”

Nem valami biztató, ha sem az alkotó-, sem a színészgárdából nem tudnak egyetlen nevet sem kiemelni, hogy a néző azt érezhesse, garancia a film remélt minőségére. Valamit csak ki kell írni – ilyenkor jobb híján feltüntetik, hogy a film annak a stúdiónak a műve, ami korábban ezt és azt a népszerű filmet készítette. Persze akadnak fura anomáliák is: abban az időben, amikor a Marvel-filmeknek még elkélt az ilyesmi, Kenneth Branagh Thorját például szintén a stúdiós szöveggel reklámozták („a Vasember 2. stúdiójától”), Ben Affleck Tolvajok városa című remek krimijét pedig a „A tégla stúdiójától” mondattal hirdették. Ugyanez a kategória a híres filmes mint producer, akinek aztán valószínűleg konkrétan már nem sok köze volt a filmhez – ilyen például a 2011-es Sanctum című búváros kalandfilm/thriller,

amihez James Cameron produceri közreműködésének kiemelésével próbáltak kedvet csinálni.

A plakáton a színészek még csak nincsenek is egy térben

Azokról a silány módon photoshopolt plakátokról van szó, amelyeken látszik, hogy a színészeket külön-külön rakosgatták össze, de talán még a testük sem a sajátjuk. Sőt, van hogy természetellenesen nagy a fejük, vagy furán állnak a testrészeik. Sajnos sok plakáton agyonretusálják a színészeket, ami még valami ennél is rosszabb dologra hívja fel a figyelmet: ha ennyire beleszarnak még ebbe is, gyaníthatóan a produkcióra sem áldozhattak nagyobb figyelmet.

(via Dan of Geek)