1. Eugene Curran „Gene” Kelly 1912. augusztus 23-án született, harmadik gyermekként a családban. Édesapja, James Kelly fonográf árus volt – egy darabig több zenész turnémenedzsere is volt - , édesanyja Harriet Curran, mindketten ír, római katolikus bevándorlók voltak. A Highland Park szomszédságában éltek Pittsburghben (Pennsylvania állam). Nyolcéves korában édesanyja jóvoltából táncórákra iratkozik idősebb bátyjával, Jamesszel együtt. Mindketten lázadók voltak, ahogy Gene mondta: „Nem igazán szerettük a táncot, és folyamatosan verekedtünk a szomszéd srácokkal, akik puhánynak neveztek minket. 15 éves koromig nem is táncoltam többet.”

2. Gene Kelly karrierje azonban nem ért véget, mielőtt elindulhatott volna. Bár beiratkozott a Pennsylvaniai Állami Főiskolára, hogy újságírást tanuljon, a gazdasági válság miatt inkább olyan állást kellett keresnie, mellyel hozzá tudott járulni a család szűkös anyagi körülményeinek javításához. Ez idő tájban sokat táncolt fiatalabb bátyjával, Freddel, hogy egy kis pénzt keressenek a helyi versenyeken, de felléptek helyi night clubokban is. Bár később a Pittsburghi Egyetemen közgazdaságtan diplomát szerzett, a családdal 1930-ban táncstúdiót nyitott, ő pedig tánctanárként kezdett dolgozni, majd 1937-ben New Yorkba költözött, hogy koreográfusként munkát találjon.

3. Az első broadwayi megbízását 1938 novemberében kapta mint táncos, Cole Porter Leave it to me! című darabjában, ahol az amerikai nagykövet titkárát alakítja, és Mary Marttinnal közösen elénekli a My Heart Belongs to Daddy című dalt. Karrierje első nagy áttörése volt a Time of Your Life című dráma, amiért Pulitzer-díjat kapott. A darab 1939. november 11-én debütált, ahol a Broadway történetében először táncolt valaki saját koreográfiájára.

4. Kelly hamar a Broadway legnagyobb sztárja lett, és hamarosan jöttek a filmes ajánlatok is.

Végül leszerződött David O. Selznickkel és Metro-Goldwyn-Mayerrel, ami egy hihetetlenül sikeres együttműködésnek bizonyult. A képlet nem volt egyszerű, a színészt ugyanis Selznick szerződtette, és csak kölcsönadta a stúdiónak, ami meglehetősen bonyolult helyzetet eredményezett, és Kelly néha azt sem tudta, kivel hány filmet kell készítenie, és ki képviseli éppen. Ő azonban nem erre koncentrált, hanem arra, hogy filmjeiben ő lehessen a saját koreográfusa: az első alkalma, hogy filmben saját koreográfiájára táncoljon, a Thousands Cheer (1943) című filmben nyílt, ahol egy felmosóronggyal ad elő egy színlelt szerelmes táncot.

5. Akárcsak megannyi pályatársa, ő sem akarta elkerülni a fegyveres szolgálatot, amikor végül Amerika is belépett a háborúba: 1944 végén Kelly bevonult a haditengerészethez, hadnagyi rangban. Harcot azonban nem nagyon látott, a fényképészeti részlegnél állomásozott Washingtonban, ahol dokumentumfilmeket kellett írnia, majd rendeznie.

Ironikus módon életének ez a szakasza csinált belőle igazi filmest,

és itt tanulta ki a rendezés mesterségét is - rendezőként 17 „kredit” áll a neve alatt. Ebből két rövidfilm van, egy dokumentumfilm, három tévéfilm, és az is előfordult, hogy nem egyedül rendezte az adott filmet, de ez mit sem von le érdemeiből.

6. Ki gondolná, hogy egy olyan vidám film forgatásán, mint az Ének az esőben (1952) főszereplői között annyira feszült volt a hangulat? Debbie Reynolds az emlékirataiban árulta el, hogy Kelly folyton csak kritizálta őt, bármit is csinált, és soha egy jó szót nem szólt hozzá. A színésznőnek a csókjelenetről is elég rossz emlékei voltak: „Gene szorosan a karjaiba vett... és lenyomta a nyelvét a torkomon. Fúj! Mi volt ez? Sikítottam, kiszabadítottam magam a szorításából, és köpködtem. Eszeveszetten szaladtam körbe-körbe, és Coca-Coláért kiabáltam, hogy kitisztítsam a számat.” Az sem tett jót a viszonyuknak, hogy Reynolds mindössze 19 éves volt akkoriban, míg Kelly 37, és ráadásként ő volt a film társrendezője is.

7. Nagy valószínűséggel minden idők legismertebb esős jelenete Gene Kelly tánca, amelyet három napig rögzítettek a stúdióban,

és a hátsó megvilágítással érték el, hogy az esőcseppek minél nagyobbnak látsszanak. Legendák is övezik a forgatást, pl. hogy tejet kevertek az esőhöz (nem igaz), vagy hogy Kelly lázzal küzdött a felvétel során (igaz).

8. Kelly nem csak a műfaj egyik legjobbja volt, annak megújítójának is számított. Kísérletezett a világítással, a különböző kameratechnikákkal és speciális effektusokkal a tánc és a film valódi integrációja érdekében. Az elsők között használt osztott képernyőt, dupla képeket, és ő ötvözte elsőként az élőszereplős játékot az animációval, és róla tartják, hogy elsőként tette a balettet kereskedelmileg „fogyaszthatóvá” a moziközönség számára. Stílusát nagyban befolyásolta, hogy az átlag táncosnak jóval sportosabb, izmosabb volt.

9. Volt idő, amikor a kor másik nagy táncos-színésze, Fred Astaire kerek egymillió dollárra biztosította a lábait, ami messze nem volt hülyeség. Néhány kevésbé jól teljesítő filmje után 1946-ban bejelentette, hogy visszavonul, és két évig saját táncstúdiójával foglalkozott, azonban Gene Kelly megsérült, amikor egy elvesztett röplabda meccs után dühösen a földbe rúgott, és eltörte a bokáját – és nem volt biztosítása - így Astaire-t kérték fel, hogy mentse meg a Húsvéti parádé című produkciót, amiben Judy Garland lett a partnere.

10. Érdekes módon mindössze két olyan film volt, amiben a kor két legnépszerűbb táncosa és szórakoztatója, Gene Kelly és Fred Astaire együtt táncolt, a Ziegfeld Follies (1946) és a jóval később készült Hollywood, Hollywood! (1976).

11. A Metro-Goldwyn-Mayerrel kötött szerződése 1957-ben járt le – a stúdió végül „kivásárolta" őt -, ő pedig hosszú időre visszatért a színpadra. Az 1960-as évek elején Kellyt meghívta A. M. Julien, a Párizsi Opera direktora, hogy hozzon létre saját ízlése szerint egy modern balettet a társulat számára. Ez volt az első eset, hogy egy amerikait bíztak meg ezzel a kéréssel. Az eredmény a Pas de Dieux volt, mely egy görög mítoszon alapult George Gershwin zenéjével kombinálva. Hatalmas siker volt, melyért hivatalos elismerést kapott a francia kormánytól.

12. Az 1969-es Hello, Dolly! volt az egyik utolsó nagy költségvetésű, régimódi látványos hollywoodi musical, egy sikeres Broadway-darab adaptációja volt Barbra Streisand és Walter Matthau főszereplésével. Streisand és Matthau mellett mindenképp érdemes még megemlíteni Michael Crawfordot, aki Horace segédjét alakította, valamint Louis Armstrongot, aki a filmbéli vendéglő énekese volt. További érdekesség, hogy a musical rendezője nem kisebb hollywoodi nagyágyú volt, mint a Horgonyt fel! és az Ének az esőben táncos lábú sztárja, Gene Kelly.

13. Utolsó zenés-táncos filmje az 1980-ban bemutatott Xanadu (1980) volt, melyben a nemrég elhunyt Olivia Newton-John partnereként láthattuk. Utolsó tévészerepe, melyben énekelt és táncolt, a filmet reklámozó Hollywood Nights tévéshow műsorban volt 1980. április 14-én. Az elkövetkező években is rendszeresen szerepelt sorozatok epizódjaiban, dokumentumfilmekben, de már nem énekelt, vagy táncolt.

14. Madonna felkérte az 1993-as "Girlie Show" című turnéjénak „tánckonzulnesének”, amit örömmel el is vállalt.

Az énekesnő Kellyt egyik legnagyobb inspirációjának tartotta, nem véletlen emlegette Vogue című számában. És volt még valaki, aki hasonlóan tekintette rá: Jackie Chan megannyi akrobatikus mutatványát Kelly inspirálta.

15. Kelly háromszor házasodott meg. Első házasságát Betsy Blair színésznővel kötötte 1941-ben. Egy gyermekük született. Nagy szerelem volt, Kelly például minden befolyását latba vetette, amikor Betsyt az 50-es évek nagy kommunista boszorkányüldözése alatt szakmailag el akarták lehetetleníteni, ám 1957 áprilisában elváltak. 1960-ban Kelly feleségül vette koreográfus asszisztensét, Jeanne Coyne-t, aki korábban a színész másik koreográfus asszisztense, Stanley Donen felesége volt, ami nyilván kicsit furán jött ki. Két gyermekük született, Timothy és Bridget, a házasság Coyne 1973-as haláláig tartott. Kelly 1990-ben feleségül vette Patricia Wardot (amikor ő 77, a nő pedig 30 éves volt). Házasságuk a férfi hat évvel későbbi haláláig tartott, és Ward soha többé nem ment férjhez.