A Florida Project és a Vörös rakéta után az 53 éves amerikai rendező, Sean Baker újra lenyűgözte a filmszakmát és a nézőket. Az Anora idén májusban az Arany Pálmát is elvitte a Cannes-i Filmfesztiválon – Baker azt mondta, ezzel 30 éves rendezői pályafutása „egyetlen célja” teljesült –, Baski Sándor pedig az év unortodox romkomjának nevezte a PORT-on, ami akár Oscar-díjat is nyerhet.

Sean Baker mindenhol úgy nyilatkozott, hogy írás közben eszébe sem jutott az 1990-es romkom-klasszikus, a Micsoda nő, de mi ebben erősen kételkedünk.

Az Anora és a Micsoda nő! is modern Hamupipőke-mese

– mellesleg A kaméliás hölgy című Dumas-darab és a belőle készült Verdi opera, a La Traviata újraértelmezése –, amiben egy szegény prostituált arról ábrándozik, hogy egy gazdag férfi révén felszaladhat a társadalmi ranglétrán.

Az új film történetében Anora – „Ani” (Mikey Madison) –, a fiatal brooklyni prostituált megismerkedik egy dúsgazdag oligarcha fiával, aki tanulni érkezett az Egyesült Államokba, de csak partizni és videójátékozni akar. Ivan – „Ványa” (Mark Eydelshteyn) – felbérli Anit, majd annyira megkedveli, hogy 15 ezer dollárt fizet érte, hogy egy hétig a barátnőjeként mutatkozzon vele. A fiatalok a sleppel együtt Las Vegasba utaznak, ahol Ványa rábeszéli Anit a házasságra. Csakhogy a fiú szülei nem nézik jó szemmel, hogy Ványa el akar távolodni a családtól, ráadásul egy prostituált segítségével telepedne meg az Egyesült Államokban.

Az Anora egyik jelenete belső utalás a Micsoda nőre: Ani, a szexmunkás arról beszél a barátnőjének, hogy ha egyszer nászútra megy, szeretné meglátogatni Disney Worldöt. A Micsoda nő az eredeti, 3000 dollár munkacímen írt forgatókönyve szerint pedig úgy zárult volna, hogy a gazdag befektető, Edward (Richard Gere) kidobja az autójából Viviant (Julia Roberts), aki a legjobb barátnőjével aztán elmegy felejteni Disneylandbe. A stúdió által véglegesített befejezésben a férfiból „a szőke herceg” lett.

De még érdekesebb a képlet, ha felidézzük az Intergyévuska című szovjet-svéd filmet 1989-ből, amely meglepően hasonló, de egy évvel megelőzte a Micsoda nőt – mutatott rá Aaron Schuster az E-Flux folyóiratban.

Az Intergyévuska (Pjotr Todorovszkij filmje Vlagyimir Kunyin azonos című regényéből) egy másik prostituált, Tanya történetét meséli el, aki megismerkedik egy svéd komputervállalat középvezetőjével. Az orosz lány azok közé a prostituáltak közé tartozik, akik valutáért fekszenek le jómódúbb, külföldi kliensekkel – a Szovjetunióban a prostitúció nem volt illegális, mert hivatalosan nem létezett, de a valutakereskedelmet büntették –, de miután megismerkedik az ő Edvardjával (tényleg így hívják!), új életet kezd Stockholm külvárosában. Egy darabig élvezi a kapitalista világ kényelmét és luxusát, de hamarosan gyötrő honvágya lesz. Hazatérni azonban nem tud, mivel egy barátja figyelmezteti, rögtön letartóztatnák, ahogy orosz földre érne.

A szovjet filmben Tanya súlyos árat fizet azért, mert elhagyta a hazáját: kiderül, hogy anyja öngyilkos lett, őt pedig az utolsó jelenetben végzetes autóbaleset éri. Mintha a Szovjetunió végnapjaiban íródott történet azt üzenné, a kapitalista álmoknak csúnya vége lesz. De üzen valamit a kapitalizmusról a Micsoda nő is, amelyben a Richard Gere által alakított Edward annyira megkedveli Viviant, hogy elhatározza, pályát módosít. Régen arról álmodott, hogy építeni fog, de a pénzügyi pályán ez az álma nem teljesülhet. A pénzügyi befektetőből építési vállalkozó lesz – a hazardírozó spekulánsból becsületes, iparmágnás –, és mindez Viviannak köszönhető, aki így megmenti a megmentőjét.

A Micsoda nő tündérmese arról, hogy az életünk és a világunk megjavítható, jobbá tehető. Az Intergyévuska rémisztő tanmese arról, hogy nem szabad elhagyni Oroszország-anyácskát, akkor sem, ha borzalmas ott az élet.

Az Anora egyszerre szól a kettőről: sok szereplője Amerikában született első vagy második generációs bevándorló, akik egyik helyen sincsenek otthon, és életük furcsa lebegés világok között. A film zárójelenetében – amit most nem fogok elspoilerezni – pont Ani és az egyik vele egy cipőben járó férfi között szövődik kapcsolat.

Az utóbbi években sok kapitalizmuskritikus filmet láttunk a moziban és a tévében: az Utódlás, a Fehér lótusz, A menő, A szomorúság háromszöge, az Élősködők vagy a Saltburn egyike sem adott perspektívát arra, hogy a társadalmi különbségek legyőzhetők. Inkább arra szolgáltak ezek a filmek, hogy irigységet és sóvárgást támasszanak a szupergazdagok élete iránt, miközben nevetségessé és megvetendővé teszik őket. Az Anora is bemutatja az orosz oligarchák érzelmi sivárságát – a szülőket nem hatja meg sem a lány, sem az, hogy a fiúk gyűlöli őket, Ványát pedig valójában a szex és a buli sem köti le annyira, mint a PlayStation –, de ebben a sztoriban a katarzis a zavarbaejtően naturalista zárójelenetben elmarad. Ez nem a rendező Sean Baker hibája: még mindig hitelesebb romkom, mint Julia Roberts és Richard Gere édeskés szerelme.