Film és sorozat Moziműsor Színész és alkotó Színdarab Színházműsor Koncert Fesztivál Kiállítások Egyéb események Helyszínek Cikkek

Egy amerikai Párizsban

An American in Paris
12 éven aluliak számára a megtekintése nagykorú felügyelete mellett ajánlott amerikai musical, 109 perc, 1951

Értékelés:

36 szavazatból
Szerinted?
19 hozzászólás
+ 3 kép
+ 9 kép

Értékelés:

36 szavazatból
Szerinted?
19 hozzászólás
Jerry Mulligan, egy fiatal amerikai festő Párizsban próbál érvényesülni, a siker azonban messze elkerüli. Egy nap egy gazdag, csinos nő felfedezi tehetségét, megveszi néhány képét és felajánlja támogatását. Jerry kezdetben ódzkodik a kitartott művész szerepétől, de a hírnév reményében- és mivel a nő nem kér semmit cserébe, elfogadja a segítséget. Egy este megismerkedik a kislányosan bájos, életvidám francia lánnyal, Lizzel. Kitartó udvarlásának köszönhetően szerelem alakul ki köztük, Liz azonban eltitkolja, hogy a híres kabaré énekes jegyese...

A festő szerepében Gene Kellyt, az '50-es évek musicalfilmjeinek sztárját láthatjuk, aki a filmtörténetben színészként, táncosként, énekesként, rendezőként és koreográfusként is bizonyított. Filmjeiben a tánc része a cselekménynek, nem csupán betét.

Stáblista

Szereplők

Gene Kelly profilképe Gene Kelly
Jerry Mulligan
Leslie Caron profilképe Leslie Caron
Lise Bouvier
Oscar Levant profilképe Oscar Levant
Adam Cook
Georges Guétary
Henri Baurel
Nina Foch profilképe Nina Foch
Milo Roberts

Alkotók

Kapcsolódó cikkek

Díjak és jelölések

  • Golden Globe-díj

    1952
    Legjobb film - zenés film és vígjáték kategória

  • Oscar-díj

    1952
    Legjobb látványtervezés

  • Oscar-díj

    1952
    Legjobb jelmeztervezés
További jelölések mutatása

Hozzászólások

Spoiler
Szerinted?
9/10
beszelo86 2012 okt. 10. - 15:24:21 9/10 Előzmény yoz007
Ma délelõtt sikerült megtekintenem. Bár fenntartom az állításom, hogy A vágy villamosának kellett volna anno elvinnie a legjobb film szobrát, ez a film meglepõen szórakoztató és kedves darab, ami végig le tudott kötni. Ahogyan azt a West Side Storynál említettem, a musical mûfaja tõlem meglehetõsen távol áll. Ennek ellenére ez a film méltó társa az olyan kivételeknek, mint a My fair lady (szintén Lernertõl) vagy a Kabaré (amiben ki más játszhatta el a fõszerepet, mint Minnelli lánya). A Gene Kelly-koreográfia remek volt, nem véletlenül kapott érte Oscart.
Válasz
9/10
beszelo86 2012 okt. 05. - 09:03:13 9/10 Előzmény olahmiki1959
Nem tudom, ez mitõl tudta elvinni a szobrot A vágy villamosa elõl?
Válasz
10/10
yoz007 2012 febr. 28. - 21:37:17 10/10
Sajnos nálunk a T-Home "cenzúrázza" a filmmúzeumot,
mert 23 órától kizárólag pornót sugároz régi filmek helyett,
a f@rok-agyúak kedvéért!!!

Szerencsére ez a film is meg van a gyûjteményemben.
10/10
Válasz
olahmiki1959 2012 febr. 28. - 20:29:39 Előzmény mnemosyne
Szia! Azt hiszem, "Tíz kicsi néger" címû film nincs. Agatha Christie eredeti könyvének a címe "Tíz kicsi néger", az abból készült, meglepõen jó film címe pedig "Tíz kicsi indián" lett. A film fekete-fehér, és valamikor a 60-as évek közepén készült. Új változatról én nem tudok, de lehet, hogy tévedek.
Válasz
olahmiki1959 2012 febr. 28. - 20:22:28
Nem értem ezt a sok indulatot ezzel a filmmel kapcsolatban. Ha jól belegondolok, mért kérünk számon komoly "mondanivalót" egy pazar kiállítású musical-en? Talán három vagy négy olyan musical van, ami a látványon, a zenén és a táncbetéteken túl valamiféle mondanivalót is hordoz. A "Kabaré" az ébredezõ fasizmust,a "West Side Story" New York egyik városrészének etnikai feszültségeit, a "Hegedûs a háztetõn" a zsidóság üldöztetését, a "Hair" pedig a vietnami háborúba készülõ amerikai fiatalok témáját keveri össze ügyesen, nem szájba rágva, zenével, tánccal, idõnként humorral.
A musical tulajdonképpen - kis túlzással - az operett modern kori változata. A fénykorban, ami fõleg a negyvenes, ötvenes évekre vonatkozik, sorozatban készültek a jobbnál jobb, látványos, hatalmas költségvetésû filmek. A díszletek szándékosan túl színesek, a történetek kissé csöpögõsek, romantikusak, szívmelengetõek, mindig happy end-del végzõdnek, a fordulatok kiszámíthatóak, az ének, és - fõleg - a táncbetétek pedig lélegzetelállítóak és megismételhetetlenek. Zseniális táncosok, mint Fred Astaire, Gene Kelly, Ginger Rogers, vagy Eleanor Powell az emberi teljesítõképesség határát súroló produkcióikkal olyan magasra állították a mércét, amelyet azóta sem volt képes meghaladni senki.
Ezek a filmek pont azért olyan jók, mert nem akarnak másnak látszani, mint amik. Igazi, jó értelemben vett közönségfilmek, magas színvonalon szórakoztatnak, és nem utolsó sorban, maradandó emléket állítanak olyan csodálatos mûvészeknek, akik sajnos, már nincsenek közöttünk, de akik ezeknek a filmeknek a segítségével mára már halhatatlanokká váltak.
Válasz
adobubus 2012 febr. 28. - 08:18:52 Előzmény HgGina2
Teljesen egyetértek HgGina2 filmkritikusokról írt vélaményével!

Ennek a filnek egyáltalán nincs mondanivalója, jószerével témája sem! Az a film lényege, hogy az ötvenes évek (egyik) nagyon népszerû és tehetséges táncosát (Gene Kelly) akarták mutogatni és ehhez kellett egy bárgyú keret-történet.
A film címe csak azért az ami, mert George Gershwin egy mûvének ez a címe!!!
A hülyeség netovábbja az is, hogy Gerchwin "Rhapsodie in Blue" mûvét KÉK rapszódiának nevezik, holott az egyáltalán nem a "kék"-rõl szól, mint pl. jeles festõnk Csontváry egyik korszaka, hanem egy zenei mûfaj alapjaira írt (blues és a spirituálé) monumentális zenemû, amely az afro-zene motívumait dolgozta fel rendkívüli módon.

Ami pedig az Oscar díjat illeti: számomra közel sem akkora jelentõségû, mint amelytõl renegetegen ájuldoznak, hiszen nem másról van szó, hogy a "szakma" szentjei egymást emelik a Parnasszusra. Elég csak az Oscar-gálán jelenlévõkön végignézni és mindenki láthatja, hogy mirõ és kikrõl van szó. De a filmben felhasznált további zenei betétek szerzõire is érdmes egy pillantást vetni: Johnny Green és Saul Chaplin vagy netán a mellékszereplõkre - naná, hogy Oscarral jutalmazták õket, hiszen családon belül vltak!
Válasz
mnemosyne 2012 febr. 28. - 07:12:11 Előzmény lszl139
Elnézést,nem errõl a filmrõl van szó(ez meg van),de szintén gyûjtõ vagyok.Keresem:Tíz kicsi indián,vagy a még régebbi Tíz kicsi négert,DVD-n vagy VHS-en.Veszem,cselélem,bárhová érte megyek.krokedit@citromail.hu
Válasz
HgGina2 2011 okt. 15. - 19:40:53 Előzmény drabál
Imádom a filmkritikákat. Vagy inkább a filmkritikusokat.
Magáról az adott filmrõl lövésük sincs, ízlésük is ritkán, mégis képesek annyi mindent összelapátolni az írásukban. Ráadásul felsõbbrendû okoskodó szószaporítással.

Szerintem soha életükben még nem szórakoztak jól egy filmen. Észre se veszik, hogy ez a film sem más, mint egy könnyed, romantikus film, amiben nem a történet a fõ látnivaló, hanem Gershwin zenéje és Kelly csúcsminõségû tánca.
Azon se csodálkozom, ha egy kritikus ehhez hasonlóan nem tudja, hova tegye a polcon az Astaire-Rogers párost vagy Eleanor Powellt.

Hajrá, okoskodjatok még "kritikusok"!
Válasz
lszl139 2011 márc. 20. - 18:10:40 Előzmény kisGabi
Nekem megvan a filmgyûjteményemben.
Válasz
drabál 2011 jan. 11. - 21:05:14 Előzmény critixx
Azért ez így túlságosan leegyszerüsített elmélet,mert minden idõben voltak telitalálatos oszkárok és kevésbé megérdemeltek.Aztán pl ha a formai elemek korszakosak ,akkor az is megérdemli az Osárt ,Gondoljunk csak a HÓfehérkére, Walt Disney filmjére.Aztán az is igatz ,hogy bármennyire komoly darab aVágy villamosa ,inkább szinpadra való,és az átlagfilmnézõ nem dob hátast tõle.Ami pedig a témaválasztási elméletedet illeti lehet akár rosszmájú prejudikálás is.Egyébként ha emberek fejébe ezt sikerült beültetni ,hogy a holokausztfilm eleve Oszkárt kap ,akkor talán nem is felesleges azokat preferálni ,nameg az antirasszizmust ugyanígy.
Mondok egy nem holokausztos filmet ami nemrég kapott Oszkárt méghozzá érdemtelenül:A nem vénnek való vidék pl.naugye.
Válasz
Összes hozzászólás