Eredeti neve: Thomas Lanier Williams. A háború utáni drámaírói nemzedék egyik legnagyobb, világirodalmi mércével értékelhető alakja. Ifjú évei az érzelmi bizonytalanság klasszikus szimptómáit mutatják. Az érzékeny, magányos, befelé forduló fiatalember korán az írásba menekült, mely feltehetően életpótlék lett számára. 1938-ban szerzett diplomát az Iowai Egyetemen. Élete folyamán többször kapott idegösszeomlást; depressziói, hipochondriája és alkoholizmusa leküzdésére gyakran remélt segítséget pszichoanalitikus terápiáktól. Egy New York-i szállodai szobában halt meg bizarr körülmények között: véletlenül lenyelte egy orvosságosüveg kupakját. Életében számos díjjal jutalmazták: többek között kétszer kapott Pulitzer díjat. Tiszteletet parancsoló életművet hagyott hátra: kiadott munkái közel negyven kötetben jelentek meg. Húsz egész estét betöltő drámát fejezett be, emellett regények, versek, novellák, szövegkönyvek, esszék és tanulmányok szerzője.
Leghíresebb művei:
Üvegfigurák (1944), A vágy villamosa (1947), Tetovált rózsa (1950), Camino Real (1953), Macska a forró bádogtetőn (1955), Angyalok csatája (1940), Múlt nyáron hirtelen (1958), Az iguána éjszakája (1961)