Tud-e egy apa két felnőtt fiával beszélgetni, ha ezt eddig soha, semmilyen formában nem tette, "csak felnevelte őket?
Tud-e, vagy akar-e beszélgetni egymással a két felnőtt, nagyon különböző utat járó, és nagyon különböző sebeket hordozó fiútestvér, holott ezt eddig nem tették?
Milyen szintig lehet és kell az "Igazsággal" szembesíteni magunkat, és másokat?
Lehet-e "normálisan" megbeszélni a közeli nagy örökség problémáját úgy, hogy a Papa a fenti szobában haldoklik, és a két egymásról nagyon rosszat feltételező feleség e beszélgetés motorja?
Ugye, ez nagyon nehéz?
De mindezt képzeljük el úgy, hogy ez a népes család a Papa születésnapja alkalmából gyűlik össze.
Ráadásul a hosszú betegségben szenvedő Papa aznap megérkező orvosi diagnózisát az ünnepnek megfelelően rózsaszínűre festik.
Pedig az fekete.
A(z) Gárdonyi Géza Színház előadása
Hozzászólások