Az Egri Csillagok hová lett a filmjei közül!?

Nincs mit, szívesen. Egyébként már korábban is betettem az egyik fórumba (Pozsgai Zsoltéba).

Örülök neki, hogy néhány jeles személyiség is aláírta (közszereplõk, mûvészek, tudósok). Legalábbis az alábbi nevek olvashatók az aláírók között: Pozsonyi Ádám, Bogár László, Bencsik János, Borbély László, Ökrös Csaba, Schuster Lóránt, Bobory Zoltán, Ifj. Tompó László, Domonkos László, Medveczky Ádám, Kondor Katalin, Raffay Ernõ, Dr. Eõry Ajándok.
(Valamint néhány név esetében - Varga Miklós, Molnár Pál, Kiss József, Ferencz Csaba, Marton Éva - nem egyértelmû számomra, hogy arról az illetõrõl van-e szó, akire én gondolok, de könnyen elképzelhetõnek tartom.)

Köszönöm! nem is tudtam róla. Aláírom és terjesztem.

Akkor ebben szerintem megegyezhetünk. Egyikük sem csinálta rosszul. Koncz Gábor egyszerûen valóban más lelkialkat, mint Latinovits volt. Jó, hogy õ még itt van köztünk és láthatjuk színpadon is.
Viszont az általam korábban bemásolt nyilatkozata alapján - és a mai nap történései után - egyre jobban úgy érzem, hogy érdemes aláírni ezt: http://www.peticiok.com/peticio_dorner_gyorgy_sziniigazgatoi_kinevezese_mellett
(Nagyon úgy fest, hogy ez a bizonyos véd- és dacszövetség nem csak egy Latinovitsot tud tönkretenni, hanem egy kifejezetten vagány és öntörvényû fõpolgármestert is meghátrálásra tud kényszeríteni egy teljes mértékben hatáskörébe tartozó kérdést illetõen is...)

Nem csinálta rosszul, szó nincs róla. Õ már akkor szembe ment ezzel a ma is mindent uraló "mértékadó értelmiséggel"
az akkori Kornis Mihályokkal, Várkonyi Zoltánokkal és ezt nem tolerálták neki. Szépen, módszeresen kikészítették.
Elterjesztették róla, hogy összeférhetetlen, pedig csak a tehetségtelenséget és a linkséget utálta. El tudom képzelni, mit szólna ma egy csonka Andráshoz, vagy egy Verebeshez, mint rendezõhöz.
Koncz Gábor egyszerûen más lelkialkat. Õ nem megalkuvásból nem lázadozott, hanem egyszerûen türelmesebb, elnézõbb, kiegyensúlyozottabb volt, mint Latinovits

Igen, értem, amit mondasz. Tudom, hogy Latinovits sokszor került szembe a hatalommal, és sosem tudták megfélemlíteni. Egyszer hallottam egy nagyon érdekes elõadást ebben a témában, egy irodalomtörténész tartotta, ha jól emlékszem, Szigethy Gábor. Megrendítõ dolgokat mesélt, de meghatóakat is. Például amikor egyszer két ÁVH-s elvitte Latinovitsot, és "elbeszélgettek" vele. Vagy legalábbis ennek kellett volna történnie. De végül inkább Latinovits beszélgetett el õvelük. Senki sem tudja, pontosan mi történt, de amikor kijöttek, az ÁVH-sok teljesen elérzékenyülve, meghatottan mondták a feletteseiknek, hogy még életükben nem beszélgettek ilyen jót... Úgyhogy azért én azt nem merném mondani, hogy Latinovits "rosszul csinálta". Vele kapcsolatban azt érzem, hogy az igazán nagy embereknek sorsuk van. Nem járhatnak más úton. (És bár ez már naiv hozzáállásnak tûnhet, de én így szeretem a magyar történelmet, hogy vannak benne Kossuth-ok is és Széchenyi-k is.)
De persze azt én is úgy gondolom, hogy onnantól kezdve, hogy az embernek gyermekei vannak (Koncz Gábornak vannak), az elsõdleges feladata, felelõssége, hogy õket felnevelje. Most viszont már kirepültek a családi fészekbõl Koncz Gábor gyermekei (úgy tudom, mindkét lánya férjhez ment) és a korából fakadóan is megengedheti már magának az õszinteség magasabb fokait.
Összefoglalva - és ebben talán egyetérthetünk -: az általam megválaszolt hozzászólásban az szerepelt, hogy "nem nagyon volt oka (...) lázadozni". Szerintem pedig találóbb lenne a szórendet kicsit megváltoztatva ezt mondani: "oka volt nem nagyon lázadozni".

Szerintem jól tette, hogy nem követte Latinovits útját. Mindenkinek csak egy élete van. Õ többet tudott így tenni a magyar kultúráért, mintha egy ellenzéki magatartással elvágta volna a saját mûvészi pályáját.
Iszonyú nagy kár Latinovitsért, aki még ma is alkothatna, rendezhetne, eljátszhatna zseniálisan szerepeket.
Koncz Gábor baloldaliságát tiszteletben kell tartani, mert az nem egyenlõ a kádárizmussal és a gyurcsányizmussal.
Ez után a nyilatkozata után ki fog hamarosan derülni, hogy nyíltan vállalt baloldaliságával együtt "a meghatározó értelmiség" mennyire tolerálja neki az önálló véleményt.

Tegnap este a hírTV Rájátszás címû mûsorában volt egy beszélgetés Koncz Gáborral, ahol nagyjából hasonlókat mondott, mint amik az elõzõ hozzászólásomban idézett nyilatkozatában vannak. Elég bátor kiállás ez a részérõl, most már újságban, tévében - lényegében minden fórumon kiállt Dörnerék mellett. Pozsgai mellett és Csurka mellett is. (Ami azért tûnik hitelesnek, mert Pozsgainak több filmjében, Csurkának több darabjában szerepelt, tehát ismeri õket, mint mûvészeket.) Kérdezte is a mûsorvezetõ tõle, hogy nem fél-e a megbélyegzéstõl. Az volt az érzésem, ahogyan hallgattam, hogy õ ennyi évesen már azt gondolja: nem vehetik el tõle az eddigi életmûvét, tehát megteheti, hogy õszintén elmondja, amit gondol. És akkor fel lehet tenni a költõi kérdést, hogy ha most 30-40 évvel fiatalabb lenne (és ugyanilyen tehetséges), és így merne nyilatkozni, akkor is befuthatná-e ezt a ragyogó színészi pályát... Tudjuk, hogy sajnos nem. Akkor nem találta volna meg ennyi filmfõszerep, nem ismerné az egész ország, kiközösítették volna - és így vélhetõen a gyermekeinek a felnevelése is komolyan megnehezült volna. Innen is meg lehet közelíteni, és így már szerintem (meg)érthetõ, hogy csak az utóbbi években nyilatkozott ilyen "meglepõket".

Koncz Gábor Dörnerék melletti bátor kiállása után pedig már nem csak "kicsit" más szemmel nézhetnek rá azok, akik korábban az MSZP-hez kötötték. Így nyilatkozott pár hete Koncz Gábor Új Színház ügyben:
"Szívembõl gratulálok az Új Színház új vezetõinek! És azért, hogy magyar drámákat szeretnének játszani. Nem igaz, hogy rosszak a magyar drámák, és nincs igény rájuk. Most lesz az Elveszett paradicsom bemutatója, amiben az apát játszom. Érdekes a sors, mert pályám elején a fiút játszottam, s partnernõm Szegedi Erika volt. Ez a darab is bizonyítja majd, hogy igenis van igény a magyar drámákra. Én ezeken a darabokon nõttem föl. Azt mondják, hogy nem kell játszani? Szerintem kötelezõ volna a magyar drámákat játszani a fiatalok számára, hogy gyerekeim ezen nõjenek föl. (...)
Amit mondok, az mentes lesz a pártpolitikától. (...) Minden színész életében vannak olyan személyek, akik meghatározzák sorsukat, jövõjüket. Nagyon sokat köszönhetek Várkonyi Zoltánnak, Fábri Zoltánnak és Ádám Ottónak. Soha nem tagadnám meg õket. De legalább ennyit köszönhetek azoknak a kiváló magyar íróknak, akiket volt szerencsém ismerni és játszhattam a darabjaikban. Így Illyés Gyulának, Németh Lászlónak és Csurka Istvánnak. Õket sem tagadnám meg soha. Várkonyi színházában Csurka-darabokat játszottunk igen nagy sikerrel. Három évvel ezelõtt pedig a Döglött aknák egyik fõszerepét játszottam. Kevés olyan darabot írtak a közelmúltban, mely ennyire aktuális lenne. Meggyõzõdésem, hogy Csurka István századunk egyik legnagyobb magyar drámaírója. Dörner György kollegám, kiváló színész, és teljes szívbõl drukkolok neki. Pozsgai Zsolt három filmjében is dolgozhattam. Tehetsége mellett az ragadott meg, hogy teret adott színészei véleményének. Nála még „mûködik a demokrácia”. Ha bármikor igényt tart Pozsgai Zsolt a munkámra, kérdezés nélkül igent mondok. A pályáztatásról is meg van a véleményem. Rossz dolog, ha valami a demokrácia köntösébe bújik, és arctalanul mond véleményt. Ilyenek a bizottságok. Ha Illyés Gyula feltámadna, és pályázna, akkor vajon mi lenne az eredmény? Évekkel ezelõtt megpályáztam egy pesti színház vezetését. Azért buktam el, mert nem volt meg a három éves vezetõi gyakorlatom. Nem három éves vezetõi gyakorlattal születik az ember! Talán olyanok pályázatát várják, akik már egyszer elszórták az állam pénzét egy színház élén? (...) Szörnyû, hogy ennyire megosztanak minket. Én ugyanolyan szívesen szavalok Wass Albertet, mint József Attilát. Amikor ez a remek költõ meghalt, nem tudták mivel letakarni, ezért az államosfõnök Nagy-Magyarország térképét terítette rá.
Én nem akarom, hogy csak a jobb, vagy csak a baloldal temessen el. Temessen el a nemzet; Magyarország. Olyan rövid ez az élet, ezért ne a borús oldalát lássuk az életnek, hanem a szépet. Azt a szépet és azt a jót, amit a magyar drámák is sugároznak felénk."