Kodály Zoltán 1906-ban szerzett bölcsészdoktori értekezésének témája (A magyar népdal strófaszerkezete) már világosan mutatja választott élethivatását. A budapesti Zeneakadémián Koessler János növendéke volt zeneszerzés szakon. Mestereinek Bachot, Debussyt és a magyar népdalkincset tartotta. Vikár Béla nyomdokain haladva elkezdi korszakos jelentőségű gyűjtőmunkáját. A Felvidéken, Erdélyben és a bukovinai csángók között gyűjtött, több ezer dallamból álló népzenekincset halmozott fel.

Bartók Bélával együtt megteremtette a parasztzenéből táplálkozó, európai színvonalú, XX. századi modern magyar zenét. Korai kamarazenei, majd monumentális vokális művei egy csapásra a magyarság nagy zeneköltőjévé avatták Kodályt. A Psalmus Hungaricus, a Budavári Te Deum, a Székelyfonó bejárta Európa és Amerika hangversenytermeit is. A róla elnevezett zenepedagógiai módszer máig ismertté tette nevét Japántól Finnországig.