1940-ben szinte üstökösként tűnt fel a hazai táncművészet egén, melybe bekapcsolódva egy ideig vezette is a hazai modern, avantgárd orkesztikai törekvéseket. Bach-, Beethoven-, Saint-Saëns-, Liszt-, Bartók-, Kodály-zeneművekre, Dsida-, Erdélyi-, Reményik-, Sinka-versekre adta elő maga komponálta táncait. Szikár, izmos férfialakja, hatalmas ugrásai, megcsavart forgásai, szuggesztív előadásmódja emlékezetesek maradtak mindenki számára, aki csak egyszer is látta.
1943-tól teljes megszállott energiájával elsőként gyűjtötte, filmezte és rendszerezte a magyar nyelvterület néptáncait, melyről készült könyve ma is alapmű. Népfőiskolákon, általa létrehozott amatőr együtteseknél tanította és színpadi művekbe foglalta gyűjtéseit. Saját, a néptáncos nevelésre különösen alkalmas technikai képzési rendszert hozott létre.
1949-ben alkotói tilalomra ítélte a politika, de megkerülhetetlen szakemberként 1951-től a Szakszervezetek Központi Művészegyüttesének vezetője lett. Három év múlva föloszlatták az együttest, mert politikailag nem kívánatosnak, autentikus népinek, narodnyiknak ítélték, miközben a bukaresti Világifjúsági Találkozón a Mojszejev Együttessel megosztott első díjat nyert tánckarával.
Rövid Honvéd együttesi kitérő után - tanítványai segítségével - 1956-ban megalapította első hivatásos magán-kamaraegyüttesként a Budapest Táncegyüttest. Két év múlva - már ismét állami együttesként - fanatizált táncosaival első díjas lett az agrigentói nemzetközi versenyen, és 1960-ban a Magyar képeskönyv című művével megnyerték öt év első helyezettjeinek nagydíját is. A hatvanas években Liszt- (II. rapszódia, h-moll ballada), Bartók- (Allegro barbaro, Magyar képek, Táncszvit), Kodály- (Marosszéki táncok, Galántai táncok) művekre koreografált, melyekkel hazai bemutatók után - más néptáncszvitekkel együtt - évekig turnézott olasz, francia, belga, holland, dán, svéd, svájci, iraki, egyiptomi, szíriai, libanoni nagyvárosokban. Párizsban egy hónapig játszotta együttesével a Bobino Színházban koreográfiáit. Koreográfusként bartóki magasságok elérése fűtötte. Elég sok hazai sérelemmel, elismerés hiányával küszködve, megkeseredetten vonult vissza 1972-ben. Kossuth-díját posztumusz kapta meg. (GT)
Műsor és előadók:
Régi magyar katonatánc és csárdás
zene: Vavrinecz Béla, előadja: a Honvéd Táncszínház
Dobozi csárdás
zene: Vavrinecz Béla, előadja: a Honvéd Táncszínház
Magyar képek
zene: Bartók Béla, előadja: a Duna Művészegyüttes
Marosszéki táncok
zene: Kodály Zoltán, előadja: a Magyar Állami Népi Együttes
Magyar képeskönyv
zene: Vavrinecz Béla, előadják: a Bihari, Csillagszemű, Fáklya,
Erkel, Szeged, Vasas Táncegyüttes
A(z) Müpa előadása
Hozzászólások