Budapesti kispolgári család fia volt; érettségi után humán műveltsége ellenére a természettudomány izgatta, ezért előbb fizika-matematika szakos bölcsész lett, majd orvostanhallgató. Egyiket sem fejezte be, de szerzett magának annyi ismeretet, hogy idővel írótársai között ő tudott legtöbbet a modern természettudományról. Humorérzéke, kritikai hajlama hamar megnyilatkozott gyermekkori naplóiban. 15 éves korában megjelent a Nászutazás a Föld középpontján keresztül című parodisztikus regénye.

1906 körül összebarátkozott Kosztolányival és Csáth Gézával; Csáth révén ismerkedett meg a freudizmussal. 1912-ben jelentek meg első jelentősebb irodalmi munkái, így az Esik a hó,  a Ballada a néma férfiakról című két novelláskötete, az Együgyű lexikon és a Görbe tükör humoreszkgyűjteménye, valamint az Így írtok ti. Ugyanebben az évben Nagy Endre kabaréjában bohózattal mutatkozott be. Szatirikus bírálatokat írt, és egyedülálló komikus szó- és formakincset alakított ki, forradalmasítva a humor, a szatíra művészetét.

Az 1920-as évek szépirodalmi műveit egyre erőteljesebben hatotta át a racionalizmus eszméje. A Nem mondhatom el senkinek című kötet 1930-ban jelent meg, az Üzenet a palackban pedig halála évében, 1938-ban. Negyvenkilenc éves volt, amikor agydaganat támadta meg. Betegségéről és a műtét élményéről írta az Utazás a koponyám körül című könyvét. Önmegfigyelés, dokumentum és líra egészen különös ötvözete ez a magában álló mű: különös klasszikusa irodalmunknak. A műtét után két évvel, nyaralás közben Siófokon halt meg váratlanul.