Sokszor, sokféle listát állítottak már össze a magyar költészet gyöngyszemeiből.
A Költészet Napja alkalmából az eddigi tapasztalatokat összegezve felsoroljuk az általunk legszebbnek tartott 30 magyar verset.
A válogatásban, mint minden lista esetében, természetesen elsősorban szubjektív szempontok játszottak közre, másrészt igyekeztünk azokat a verseket összegyűjteni, amelyek az elmúlt években rendszeresen visszatérő darabjai voltak az olvasói közvélemény-kutatásoknak, közönségszavazásoknak és más irodalmi toplistáknak.
A lista természetesen nem teljes, hiszen nem is lehet az. Költészetünk ugyanis olyan rendkívüli versekben bővelkedő, gazdag anyag, hogy szükségszerűen rengeteg nagyszerű költő és megszámlálhatatlan kiváló vers maradt ki a válogatásból. Célunk az volt, hogy a lista a magyar líra sokféle stílusirányzatát megmutassa.
A válogatásban főként befejezett életművek szerzői szerepelnek egy-egy szerintünk fontos, kiemelkedő, a költő világát reprezentáló, emblematikus költeménnyel.
Mindössze három olyan, ma is élő, kortárs szerző versei kaptak helyet, akik művészetükkel már úgymond kanonizálódtak és beépültek az irodalmi köztudatba, illetve egyedül József Attila az a kivételezett alkotó, aki két verssel keretezi válogatásunkat, lévén az ő születésnapját ünnepeljük.
Kattints a versekre és olvasd el őket! Szerinted itt a helyük? Ha kimaradt a kedvenced, írd meg!
A magyar költészet legszebb versei - TOP 30
Kosztolányi Dezső: Hajnali részegség
Petőfi Sándor: Szeptember végén
Ady Endre: Kocsi-út az éjszakában
Csokonai Vitéz Mihály: A reményhez
Vörösmarty Mihály: A vén cigány
Petri György: Hogy elérjek a napsütötte sávig
Berzsenyi Dániel: A közelítő tél
Kányádi Sándor: Valaki jár a fák hegyén
Illyés Gyula: Egy mondat a zsarnokságról
Juhász Ferenc: Babonák napja, csütörtök: amikor a legnehezebb
Szilágyi Domokos: Hegyek, fák, füvek
Címlapkép: Pixabay