A fogadóirodák szerint az egyik jelölt nagyon elhúzott, de még arra is van esély, hogy félvér vagy ázsiai legyen őfelsége következő ügynöke.
Attól, hogy valaki híres színész, még őt is kötik bizonyos szerződések és megállapodások, így gyakran van, hogy az illető ki van szolgáltatva a stúdió kénye-kedvének, és olyasmihez kell adnia a nevét, amit amúgy – bármilyen oknál fogva – nem vállalna el.
Az RRR egyszerre akciófilm, fantasy, bromance, musical, melodráma és még sok minden más. Látni kell, hogy elhiggyük.
A 80-as években a bennünk lakozó filmesztéta két csoportba sorolta a mozikat: voltak az akciófilmek és az értékelhetetlen sallang. Fejlett kritikai érzékünk ugyanakkor mereven elutasította, hogy a rendezéssel, színjátszással, költségvetéssel kapcsolatos dilemmákat fogalmazzunk meg, a filmeket egy fényévekkel magasztosabb szempont, történetesen az áldozatok körülbelüli száma alapján rangsoroltuk.
Eredetileg hetvenéves lett volna a bosszúszomja bérgyilkos karaktere, a címet pedig Keanu Reevesnek köszönhetjük.
Adaptációk esetében gyakran előfordul, hogy ugyanazt a figurát más filmben is viszontlátjuk, és ilyenkor természetesen már egy másik színész formálja meg. Mutatjuk a legviccesebb ahaélményeket.
Vannak olyan thrillerek, sci-fik és horrorok, amelyek jól indulnak, de a befejezésükön csak röhögni tudunk.
A film, ami elhozta a világnak Natalie Portmant, és világsztárrá tette Jean Renót. A tévés ismétlés kapcsán ennél sokkal izgalmasabb érdekességeket gyűjtöttünk össze nektek a Léon, a profiról.
A fuszeklik fejedelme nemcsak a korábbi Robin Hood-feldolgozásokat nevette ki, de az összes többi kosztümös kalandfilmet is, a Nagy durranás 2. pedig a Rambo és a Kommandó fergeteges paródiája volt.
A nagy sikerre való tekintettel legutóbbi gyűjtésünkhöz képest további példákat kerestünk arra, amikor még egy-egy kiváló alkotásba is belerondít pár hamis hang – azaz egy rosszul sikerült képsor. VIGYÁZAT, SPOILERHEGYEK!
Immár 40 éve, hogy Hope város rendőrei barbershopot csináltak a helyi kapitányságból csak azért, hogy megszabadítsanak egy csövest kétnapos borostájától. A sztori folytatását jól ismerjük, a vietnami veterán ámokfutásának mégsem a lángoló benzinkút volt a legsúlyosabb következménye: sokkal inkább az a trágyafilmcunami, melyet az 1982-es Rambo: Első vér, illetve 1985-ös Rambo 2 generált. Vegyünk sorra néhány félresikerült klónt a költséghatékonyság és idiotizmus génlaborjából!
A 90-es évek egykori VHS-generációja vélhetőleg a mai napig azonnali távozásra és élete átértékelésére szólítja fel azt a renitens egyedet, aki a „spárga” kifejezésről Rácz Jenőre, netán a háztartási bolt kínálatára asszociál. Etikai kódexük szerint ugyanis ez elsődlegesen egy gimnasztikai fogalmat takar, melynek öncélú használatával Jean-Claude Van Damme kétségkívül iskolát teremtett. Lássunk öt példát arra, amikor hősünk annak dacára élt az ominózus tornászmutatvánnyal, hogy az égvilágon semmi nem indokolta azt!
A Vérapó című fekete komédiába oltott akciófilmben David Harbour rendhagyó télapóként véd meg egy túszul ejtett családot. Nézd meg az előzetest!
Amennyiben elfogadjuk, hogy a magyar szinkron világhírű (és miért ne tennénk), abban az esetben a 80-as évek sufnituning VHS-narrációit megérdemelten illethetjük a „világhírhedt” jelzővel. Ezt heves nosztalgiarohamunk közepette is megpróbáljuk igazolni az alábbi példákkal:
Steven Seagal a mai napig márkanév – akárcsak a Koccintós, a WU2 vagy a Pitralon. Ám volt idő, amikor hősünk nyomokban sem emlékeztetett egy kolbászfüstölőben raboskodó örvös medvére, filmjeit pedig akár az ABC első négy betűjével is lehetett kategorizálni. Idézzünk hát fel öt ikonikus pillanatot abból a korszakból, amikor Seagal mackó még nem a műszaki boltok alsó polcáról szegezte pisztolyát a vásárlók bokájára, és keményebb volt, mint a pizzás csiga a Coopban.