Programkereső
Színház

Trisztán és Izolda

színmű, angol, 2013.

Értékelés:

1 szavazatból
Szerinted?
1 hozzászólás
Balázs Zoltán a Jean Cocteau által feldolgozott Trisztán és Izolda elemi erejű történetét fiatal szlovén színészekkel állította színpadra 2012 tavaszán a ljubljanai Mini Teaterben. A koprodukcióban létrejött előadás minimalista eszközökkel, letisztult színészi játékra koncentrálva járja körül Erósz és Thanatosz örök küzdelmének, Trisztán és Izolda szerelmének számtalanszor feldolgozott emberi drámáját. Trisztán és Izolda története állandó lebegés élet és halál, álom és valóság között - szerelmük a pillanatnyi örökkévalóság törékeny élménye. Egyensúly hétköznapi és éteri, konkrét és elvont között. Egy test. Együtemű két-szív. Iker-lelkek reflexei. Történetük esélyt ad újra felidézni az Éden valóra váltott ígéretét... Mi tépte ketté ezt az egy világot? A Mini Teater és a Maladype közös előadása- férfi és nő kapcsolatának kényes egyensúlyát vizsgálva - erre a kérdésre keresi a választ. A Trisztán és Izolda előzményének a Maladypében, 2008-ban nagy sikerrel bemutatott - később nemzetközi sikereket is elért - nonverbális, improvizációkra épülő Tojáséj című előadás tekinthető, melyben Balázs Zoltán először alkalmazta társulatával azt az "egyszerűen bonyolult" (M.G.P.) mozgásnyelvet, melyet a ljubljanai rendezés, a Cocteau-i szöveg és dramaturgia angolul megszólaló kontextusába integrál.

"Trisztán és Izolda mitológiájának színrevitelekor a rendező radikálisan megrövidítette a történetet, elhagyta a marginális epizódokat és mellékszereplőket, eltekintett bizonyos történelmi utalások megjelenítésétől, továbbá a korábbi bemutatók konvencióitól. Az alapkonfliktus Izolda, Trisztán és Trisztán nagybátyja, Mark lecsupaszított, és gyakran a puszta érzelmek által mozgatott szerelmi háromszöge köré épül. A szöveg meghúzása következtében a dialógusok az alaphelyzetre vannak kihegyezve, és ezzel teret nyitnak a letisztult színészi játéknak, a szüntelen mozgásnak, a szimbolikusan értelmezendő hangoknak és a minimalista díszletnek." Zala Dobovšek (Delo, 2012. április 12.)

A(z) Maladype Színház előadása

Stáblista:

Szereplők

Vesna Kuzmić Ana Urbanc Jernej Čampelj Robert Korošec Rok Kunaver Tadej Pišek Marko Ujc

Alkotók

Hozzászólások

Spoiler
10/10
FElepHánt 2013 máj. 29. - 12:38:54 10/10
FeHér ElepHánt Kulturális Ajánló Portál www.toptipp.hu
TRISZTÁN ÉS IZOLDA  Balázs Zoltán Ljubljanai Mini Teater Ódry
Két Trisztán és két Marke király ül a színpadon. Oldalt hajolnak, visszaegyenesednek. Karjukat emelik, fejüket forgatják. A lassított minimálgesztusok egybõl álomszerû lebegést adnak a szótlan cselekvésnek.
Balázs Zoltán nem felejtette el hajdani revelatív stílusát, (Teomachia, Négerek, A vámpír), legsajátabb nyelvezetével alkotta meg az archetipikus történetet. Izolda is két alakban jelenik meg, a legemlékezetesebb jelenet a szõkehajúhoz kapcsolódik. Schubert Szerenádja von romantikus dallamíveket a térbe, a jobbról-balra, fel s alá futkosó primadonnát, mozgását fekve gördüléssel követik a mohó férfi-tekintetek. Nemcsak irányban rezonálnak a látványra, vízszintes piruettekkel könnyedén szökellnek át egymáson is.
A csoda nem szünetel, apró gesztusok, egyszerûségükben artisztikus jelzések érzékeltetik az eseményeket, híven rajzolva meg a belsõ történések modulációit. Nem baj, hogy ismerjük a szerelmese legendáját, de akkor is maradéktalan az élmény, ha csak a látvány szuggesztióját éljük át. - Vagy talán még erõteljesebb!!!
A dramaturg Góczán Judit érdeme, hogy a párhuzamos szerepek, kettõzõdések és a tömörítések ellenére, megõrizte a cselekmény fõvonalát, stiláris egységét. Sokkal jobban átélhetõvé vált az eredeti történet, ellentétben a rendezõ utóbbi alkotásaival, melyekben
a tonnányi szótömeg agyonnyomta a produkciót.
Nagyon szeretnénk, mi Vámpír-imádók, Négerek-funok, hogy a jövõben a Maladypé-vel, avagy más formációkkal, itt nálunk is szülessenek hasonló indíttatású mûvek, hiszen ezek fémjelzik leghitelesebben Balázs Zoltán kivételes alkotóképességét.
Válasz

Értékelés:

1 szavazatból
Szerinted?
1 hozzászólás