Az árnyék olyan részünk is lehet, amit nem akarunk látni. Lehet egy másik személy, de kötődhet egy másik személyhez is. Magunkhoz láncolhatjuk az árnyékunkat? Mi történik, ha önálló életre kel?
Az előadásban nyomon követhetjük a szétválás folyamatát, amelynek elején az árnyék betölti szerepét, nem hívja fel magára a figyelmet, és követi az emberi mozgást egy pontos és körülhatárolt térben. Aztán életre kel és lázad.
Mit jelent számomra a saját árnyékom? Ki az a sötét, kétdimenziós alak, akit elfogadok? Mi történik, ha hirtelen nem mozdul többé velem? Mi történik, ha már nem egyezik bele, hogy továbbra is a "háttérben" maradjon?
Ez egy kísérlet a fény függvényében létező kép megfejtésére. Egy kép, mely teljes mértékben jelen van, nem hagy hátra bizonyítékot, vagy nyomokat, kisebb vagy nagyobb lesz a napszaknak megfelelően: egy lehetséges én. Az előadás a feltárulttal és az elrejtettel foglalkozik, kísérlet arra, hogy felszámoljuk a szimbiózist önmagunk és minden közt, amit elrejteni akarunk, vagy engedjük, hogy kifejezésre jusson a szigorú merev testből kitöréssel fenyegető titkokon keresztül. A feltárulkozás, a leleplezés folyamata ez, amelyre az elme, a test, a mozdulat és a tér is reflektál.
Mi történik, ha az árnyék egy része, melynek nem adunk teret, úgy dönt, hogy teret hódít magának és kifejezi magát anélkül, hogy tőlünk ezt megkérdezné?
A(z) Uránia Nemzeti Filmszínház előadása
Hozzászólások