Van egy lány, Fiona. Nem gyerek már, de eddig halogatta a felnőtté válást. Most viszont tragédia történik: szüleit elveszíti egy balesetben. A gyászmunka rémes: hozzá kell nyúlni a lakásban minden tárgyhoz, mindent át kell nézni. Az apja holmijai között különös iratokra bukkan – kiderül, hogy birtokokat örökölt a világ végén. Egy városi lánynak felfoghatatlan ez a hír, és mivel egyébként sincs miért maradnia az üres lakásban, nekiindul, hogy felfedezze magának a helyet, amelyről azelőtt sosem beszéltek neki.
Történetünk itt indul. Egy utazással. Egy megérkezéssel. Egy távoli, kopár, északi szigettel, messze benn az óceánon, ahová egy teherhajóra felkéredzkedett rémült fiatal nő érkezik az éjszaka közepén. Tél van, mindenütt sűrű köd – és a ködből kibontakozó idegenek: az új barátai.
Fiona sorra kifaggat mindenkit, és lassacskán világossá válik számára: egész eddigi életében hazudtak neki. A megbolygatott múlt pedig felkavarodik a köddel együtt, és hamarosan az életét fenyegeti.
A háttérben egy régi történet háborúról, kémekről, vesztesekről és árulásról – előttünk pedig egy mai: a felnőtté válásról, a felelősségről, az elhallgatásról. Arról, hogy hogyan mállik semmivé az, amit gyerekfejjel megingathatatlannak hittünk. És hogy ez igazából még nem katasztrófa: hanem egy napfelkelte ígérete. Ha észnél vagyunk.

A(z) Móricz Zsigmond Színház előadása