Programkereső

Utolsó napjaim

Bakancslistához adom
Le Temps qui reste
16 éven aluliak számára nem ajánlott francia filmdráma, 90 perc, 2005

Értékelés:

27 szavazatból
Szerinted?
31 hozzászólás
A neves rendezőt, François Ozont, 2002-ben bemutatott Homok alatt c. filmjének elkészítésében is a halállal való megküzdés témaköre ihlette meg. Az Utolsó napjaim-at valamikor a jövőben kiteljesedő trilógia második darabjának szánta, melyben a főhős egy fiatal, sikeres fényképész, aki 30 évesen szembesül azzal, hogy gyógyíthatatlan rákbeteg, és már csak néhány hónapja van hátra. A megható történet végigkíséri Romaint halál felé vezető útján, a néző átélheti vele az emberekkel való kapcsolatában és a lelkében végbemenő változásokat. Témafeldolgozásában és hangulatában Isabel Coixet Az élet nélkülem című filmjét idézi.
Bemutató dátuma: 2006. május 25. Forgalmazó: Budapest Film

Stáblista:

Szereplők

Melvil Poupaud profilképe Melvil Poupaud
Romain
Jeanne Moreau profilképe Jeanne Moreau
Laura
Valeria Bruni Tedeschi profilképe Valeria Bruni Tedeschi
Jany
Daniel Duval profilképe Daniel Duval
Az apa
Marie Riviere profilképe Marie Riviere
Az anya
Christian Sengewald profilképe Christian Sengewald
Sasha
Louise-Anne Hippeau profilképe Louise-Anne Hippeau
Sophie

Alkotók

Linkek:

Kapcsolódó cikkek:

Hozzászólások

Spoiler
Szerinted?
k11zoltan 2023 aug. 17. - 21:14:38
Mintha már láttam volna.
Nézhető, de nem a legjobb Ozon film.
Válasz
9/10
csineva-xx 2014 febr. 15. - 00:14:42 9/10
Ez a film nagyon okés: mer nagyon nem szokványos módon megoldani egy igencsak kényes és személyes drámát, ahogy ritkán, helyesebben kevesen vágyják... (hú, ez nagyon hülyén hangzik, de pár szóba sûrítve nem tudom találóbban megfogalmazni)... ***SPOILER***, vagy mi a szösz... Úgy készül ez a fiú meghalni, hogy elfogadja az életet... Én azonban nem érzem, hogy itt a magányosság körül forogna a dráma: számomra sokkal megnyugtatóbb a fiú útja, egyszerûen az egyedülléte inkább erõsíti az egyedüliség, a különlegesség, a másság, a páratlanság érzését... Csupa elfogadás, megbékélés... Tényleg nagyon szép a zárókép, nagyon erõs, mélyen kifejezõ, nem könnyen felejthetõ... 9-es!
Válasz
feketevipera 2009 máj. 09. - 18:27:39
Nekem némi hiányérzetem támadt a film megnézése után, mert maradtak elvarratlan szálak. Számomra furcsa volt pl. az, hogy Romaint nem kereste a családja, pedig az apja azt mondta, hogy ha valami hülyeséget csinál, az anyja szíve megszakad (gondolom, azért a nagymama mégiscsak értesíthette a családot). Azt sem tudom, hogy egy "alternatív nemi érdeklõdésû" férfi tud-e vágyat érezni egy nõ iránt. Mert ahhoz, hogy egy férfi lefeküdjön egy nõvel, szerintem némi vágy szükségeltetik. Azt sem igazán értettem, hogy Romain miért fényképezett annyit a saját gépével. Hiszen gyaníthatóan nem az utókorra akarta hagyni a képeit. Az utolsó jelenetek viszont fantasztikusak. A fõszereplõ a film során a családtagjaitól, barátaitól válik el elõször, majd a strandon játszódó jelenet a teljes magány, a világtól való totális elidegenedés szimbólumává válik. Bizonyos szempontból ez a legszomorúbb pusztulás, de fõhõsünk számára ez volt a legkönnyebb megoldás. A befejezés volt szerintem a film legjobban megkomponált része.
Válasz
Neyah 2009 jan. 24. - 20:31:53
Ezt a filmet én évekkel ezelõtt moziban láttam, és mély nyomot hagyott bennem. Most nemrég újra megnéztem, és a hatás még mindig ugyanaz. Ez egy csodálatos film, giccsmentes, nem érzelgõs, inkább csak beletörõdõ. Ahogy elidegenít magától mindenkit a fõhõs, úgy kerül egyre közelebb a nézõ szívéhez, és a nézõ az egyetlen aki tanúja lesz az elmúlásának. Szeretem Ozon stílusát, és ezzel a filmmel sem okozott csalódást.
Válasz
bourne 2008 aug. 29. - 14:34:52
szerintem nagyon szép film ... kb a felétõl folyamatosan sírtam ... egyszerûen gyönyörû
Válasz
Kattrin 2008 aug. 16. - 17:34:14
Nagyon szép film.
10/10
Válasz
perry 2008 júl. 12. - 16:54:33
Ja, az egy másik film :)
Válasz
perry 2008 jún. 21. - 17:40:19
Akkor kapsz tõlem is 1t.
Mikor már berendezkedtél elefántcsont tornyodban, akkor nézzél körül és rá fogsz jönni, hogy nem vagy boldog. :)
Válasz
perry 2008 jún. 20. - 18:02:14
Igen , emberek vagyunk és esendõek, vagy mint kedvenc kínai bölcsem mondotta volt Konfuciusz : "....lehetünk erõsek és önzõek, vagy gyengék és esendõek a saját békénk mindig ,mások testén keresztül vezet ".
Válasz
lanmlili 2008 jún. 17. - 18:13:45
Hát megnéztem, mert éppen adták a tv-ben és én kíváncsi voltam az Angel után, hogy a rendezõúr tényleg mindig ilyen kiállhatatlan(vagy legalábbis számomra elviselhetetlen) karaktereket választ-e fõszereplõként és bár ezen két filmjén kívül csak a 8 nõt láttam egyenlõre az a benyomásom, hogy igen. Az Angel felépítése,eszköz tára számomra egy teljesen új világ, új mûfaj, amit még meg kell szoknom. De az Utolsó napjaim semmi újat nem hozott. A fõszereplõt egyenesen utáltam, és nem tudtam sajnálni, végig úgy éreztem ezt érdemli..... Az Életem nélkülem nekem is sokkal jobban tetszett. Mégis az utolsó képkockákat ahogy megy le a nap az ádámcsutkája mögött nem fogom sohasem elfelejteni.... szeretném azt mondani,hogy nem vagyok egy beszari valaki, de egy pillanatra el kellett kapnom a tekintetemet a képernyõrõl annyira olyan volt mint az én asszociációm a halálra. Mindig is felállt a szõr a hátamon ha egy nagy ádámcsutkájú embert láttam nyelni és kiállt a porc mintha át akarná szúrni a bõrét, és ebbõl egyenesen következik a csontváz képe, majd a nagy sötétség és a kétségbeejtõ bizonytalanság érzése, amit néha a torkomban érzek ha erre gondolok.....Szóval az egész filmbõl ennyi érintett meg, de ez nagyon fejbe vágott.
Válasz
leguan 2008 jún. 17. - 14:07:21
Nos hát mint már máshol is írtam Ozon talán az egyik legkedvesebb rendezõm a kortárs film érából.
Izgatottan és kiváncsian vártam a filmet...
Elsõ megtekintés után óriási csalódást éreztem... a történet vontatott...és a magyarok hibája...Romain nagymamájának kritikán aluli a szinkron hangja...
Aztán megnéztem két nap múlva ismét...
Kényelmetlenül éreztem magam...
És még mindig...
helyesen cselekedett-e Ozon azzal, hogy szabad mozgásteret biztosított a szereplõknek?
Úgyértem mintha semmi köze nem lenne a filmhez amit rendezett...
és úgydöntöttem megnézem harmadszor is...
És láss csodát megszerettem...
Gyönyörû film...
Csak idõ kell h. megemészd...viszont ha ráérzel pár napig a hatása alatt maradsz...
Szerintem többszöri megtekintésre alkalmas film melytõl mindig kapsz valami újat...
Válasz
perry 2008 jún. 14. - 07:32:58 Előzmény franszoá81
"Nos hát..." kíváncsi lennék arra, hogy sommás véleményednek vannak -e indítékai?
Válasz
franszoá81 2008 jún. 13. - 12:08:57
nos hát... rólam el lehet mondani, hogy rajongok a francia filmekért és halált feldolgozó drámákért... izgalommal vártam a filmet.. amely óriási csalódás volt... merõ unalom az egész, 0 szinész alakítással.... több szót nem is érdekel

az élet nélkülem (my life without me) hasonló téma, de ezerszer drámaibb..
Válasz
perry 2008 jún. 09. - 04:27:09
Kukikám te gyõztél, te vagy a legönzõbb:)
Válasz
kukikapitány 2008 jún. 08. - 19:28:39
jaj hagyjuk már a melodramatikus önostorozást!
nagyképûség lenne azt hinni, hogy az ember kapcsán bármiféle legrõl lehetne szó.

ami nagyságnak és egyediségnek tûnik az mindössze az mindössze az énközpontú érzékelés korlátja.

a fájdalom és gyász többnyire még magunk elõtt is megjátszott, mert így aztán csodáljuk magunkat, hogy micsoda nagyszerû, mélyen érzõ lények vagyunk,

lószar én mondom és a kukikapitány egyetért,
vicces mint a liftben fingás.
Válasz
offtopic
perry 2008 jún. 08. - 15:53:40
Ergo: A LEGÖNZÕBB LÉNY AZ EMBER.
Válasz
perry 2008 máj. 27. - 01:25:20
-t
Válasz
perry 2008 máj. 27. - 01:21:13
Azt pedig mikor Romain feszik a tengerparton ,majd kiürül a strand és már csak õ fekszik a homokban talán az egyik legszebb ábrázolása az elmúlásnak a filmtörténetben.
Válasz
perry 2008 máj. 27. - 01:16:22 Előzmény kispalissaci
A halál és a gyász kérdésköre mindig megrendítõ bármely mûvészeti alkotásban. Tovább menve a reális életben is az. Nap mint nap vesztjük el szeretteinket, kapcsolatainkat, a számunkra fontos embereket.
A film rímmel Isabelle Coixel Az élet nélkülem mozijára.Az élet nélkülem nõi fõszereplõje listát készített elvégzendõ dolgairól: szerelem, szépség és gondoskodás kaptak helyet életének utolsó napjain.
Az utolsó napjaimban Ozon filmjében viszont egy férfi haldoklik.
Míg az elsõ filmben a méltóságról és szeretteink
közelségének boldog tudatáról van szó, addig Romain tudatosan távolítja el maga mellõl szeretteit. Egyedül akar szembe nézni a halállal, nem kér a részvét vagy a segítség enyhitõ írjából.
Az egyetlen kapocs életében a nagymama alakja.
Megjegyzem a zseniális Jeanne Moreou néhány jelentében annyi emberi és annyi színészi tudás van , hogy teljességgel hihetõ ez a kapcsolat.
Logikailag is érthetõ a kapcsolat, hiszen a nagymama áll legközelebb a halálhoz.
A film egy további szálban hordozza az élet igenlésének lehetõségét, mikor Romain találkozik a meddõ házaspárral és általa fogan meg egy új élet.
A gondolat magában hordozza az élet, elmúlás, születés misztériumát.
Talán azt is mondhatnánk ez egy szenvteelen mozi az életbõl való kilépésrõl, annyira tárgyilagosan zajlanak az események.
Még is néha érezzük , hogy ez a lehetõség a mi lehetõségünk is. Majd értünk is eljõ "Joe Black" és akkor nem tudjuk mi lesz könnyebb egyedül vállalni vagy szeretteink körében meghalni. Noha az Utolsó napjaim nem korszakalkotó és kötelezõ mû, de nagy témát dolgoz fel egy új szemszögbõl, úgyhogy mindenképpen csak ajánlani tudom.
Válasz
kispalissaci 2007 jan. 27. - 10:34:41 Előzmény gretel
Egy megrendítõen õszinte film, hatalmas színészi alakítással. Egyik legjobban sikerült Ozon film. Szerintem.
Válasz
Összes hozzászólás