A még mindig szemtelenül fiatal Ozon, aki szinte tojáshéjjal a fenekén, azaz a kilencvenes évek eleje óta évente elkészít egy filmet - szóval Ozon ezúttal a halálon gondolkozik. Főhőse, hasonlóan a közelmúltbeli Az élet nélkülem hősnőjéhez - még a halálos betegség, a rákkal való párhuzam is megfigyelhető a spanyol-kanadai drámával - az élettől váratlanul és túl korán búcsúzni kényszerülő főhős szemszögéből meséli el a történetet.
Abszurd szóösszetétel, mégis a túlélési stratégia az, ami mozgatja mindkét film hősét: Az élet nélkülem tökéletes boldogságban élő családanya-fiatal feleségét és az Utolsó napjaim sikeres homoszexuális fotósát.
Valamit még megélni, máshogy látni, igazi filmes közhelyváltozatok a témára: mégis, törvényszerű egy haldoklótól - és ezt a törvényszerűséget képes mindkét film közhelyeiktől megtisztítva - az előbbi érzelmesen, most Ozon filmje szuggesztív szárazsággal tálalni.
Mégis, amit ennél is fontosabbnak tartok kiemelni, az a homoszexualitás ábrázolása, melynek terén sok kortárs film a sztereotípiákon túllépni képtelen módozataihoz képest Ozon sokkal érettebbnek bizonyul (erre jó példa a pár szerelmi jelenete, amely kifejezetten ízlésesen és szépen megcsinált). Meg bölcsnek is. Hőse meleg férfi, ami visszatetszést kelthet, azonban nem ez elsődleges "ismérve". Hanem az, hogy halálos beteg, meg fog halni, méghozzá hamarosan. Ezért bölcs Ozon: a nézőknek csak bizonyos százaléka meleg - és ismét csak bizonyos százaléka fog "meleg film"-ként tekinteni az Utolsó napjaimra -, ám valamennyi nézőnek közös létélménye a haláltudat - vagy nem-tudat. Közös tehát a főhőssel is ez a tudat, ezt hívja elő belőlünk: akár akarunk, akár nem, mivel összekapcsol vele - azonosulunk. Ügyes húzás tehát Ozon részéről, még ha nem is feltétlenül tudatos, hogy nem egy szexuális úton terjedő betegséget ír hősére, hanem a talán legrettegettebbet.
A film egyszerűen meséli el a fiú utolsó napjait, ami erényére válik. Ozon most nem látta célszerűnek, hogy korábbi munkáinak az elbeszélés linearitását vagy a történet igazságát, esetleg a műfajiságot megkérdőjelező játékos formáit követve ide is kitaláljon valami jó kis trükköt. Inkább nem hivalkodóan, csak méltó módon, alázattal fejet hajt a téma előtt.
