A Nagy Imre-per tíz vádlottja közül ötöt kivégeztek. Losonczy Géza még a vizsgálati fogság ideje alatt, 1957. december 21-én meghalt. Dr. Szilágyi József ügyét elkülönítették és gyorsított eljárással halálra ítélték. Nagy Imrét, Maléter Pált, Gimes Miklóst 1958. június 15-én, vasárnap délután halálra ítélték, másnap hajnalban a Gyűjtőfogházban mindhármukat kivégezték. Minden a legnagyobb titokban történt: a másfél évig tartó vizsgálati fogság, a tárgyalás, az ítéletek végrehajtása és a holttestek eltűntetése is. A film a kivégzettek földi maradványainak keresését és az exhumálásuk történetét eleveníti fel. "Ember Judit: Minden történet húsvéti történet. Mindig lesznek, akik 'nem tudják, mit cselekszenek'. És mindig lesznek, akik elvállalják a megfeszíttetést. Egyszer talán felnő majd az emberiség, és megigazulásához nem lesz szüksége mártírokra."
Figyelem: A beküldött észrevételeket a szerkesztőink értékelik, csak azok a javasolt változtatások valósulhatnak meg, amik jóváhagyást kapnak. Kérjük, forrásmegjelöléssel támaszd alá a leírtakat!
Hozzászólások
Multistore
2010 jún. 17. - 13:10:17
Olvastam és többektõl hallottam, milyen remek, megható,
egyedi ez a film, kérjük normális idõben, nem éjjel megismételni!
Nagyobb sajtó visszhangot érdemelne!
Az M1-en és a Dunán is le kellene adni!
Még hátborzongatóbb az, hogy van, aki képes az elhunytak vesztét okozók és az egész korszak, úgymond kritizálására szatírát készíteni, amiben akad elég ízléstelen poén is, ugyanis az exhumáltaknak nem volt módjukban "romantikázni" nagyon sok más áldozathoz hasonlóan. Ja, és a nagyszerû poénokon hasukat fogva nevetnek általában, akik megnézik a filmet. Na ez még hátborzongatóbb, és abba már nem is gondolok bele, hogy a kivégzettek hozzátartozói vajon mit érezhetnek. Éppen elég látni, ahogyan a sírhelyek feltárását végignézik.
Egy hozzátartozóról a film rendezõje maga nyilatkozta, hogy a hölgy elsírta magát a "romantikázós" jelenetnél, amikor együtt megnézték a filmet. Ennél megrázóbb kritika nem is képzehezõ el.
A dokumentumfilm valóban felbecsülhetetlen értékû és rendkivül megrázó. Szerencse, hogy semmisítették meg, mint a per felvételeinek jelentõs részét, mert a pártállam illetékesei ezt is megtették volna, bár lehet, hogy ehhez már nem volt bátorságuk, megalázni az érintetteket, mint annak idején.
Hátborzongató érzés lehetett jelen lenni ezen az eseményen, ami - nyugodtan kijelenthetjük - történelmi jelentõségû volt. És ugyanilyen fontos maga a dokumentumfilm is, maratoninak mondható hosszúsága ellenére. A hangminõség eléggé gyenge helyenként, de ez legyen a legkevesebb. Felkavaró érzés volt látni az elhunytak hozzátartozóit, barátait, akiknek még több mint harminc év után is elszorult a torkuk - és ugyanúgy a nézõé is. Nem hinném, hogy bárki is képes lenne szenvtelenül végignézni a filmet. A legelszomorítóbb az egészben az, hogy a bûnösök megúszták, "mindössze" az '58-ban hozott ítéleteket semmisítették meg, bár ez is némi erkölcsi kárpótlást jelentett. Kíváncsi lennék arra, hogy az egykori hóhérok hogyan reagáltak ezekre az eseményekre (Kádárról van tudomásunk, a többiekrõl nem igazán). Mindenesetre elég merész vállalkozás lehetett akkoriban filmre venni és közreadni a feltárás folyamatát, és köszönet az alkotóknak, hogy az utókorra hagytak egy ilyen felbecsülhetetlen értékû dokumentumot. Plusz gratula a köztévének is, hogy bemutatta.
Én is megnéztem, bár nem éltem még 56-ban, utána is csak jóval késõbb, de ez nem lényeg. :)
Én is megborzongtam a kesztyû hiánya miatt, bár lehet, hogy akkoriban még a fogorvos se húzott kesztyût. Bakik miatt, de inkább azért, mert mégiscsak simább a kesztyû, mint az emberi kéz.
Sosem láttam még exhumálást, így nekem érdekes volt a film és remek rendezés, számomra hihetetlen, hogy 89'-ben fel lehetett venni, illetve meg is lehetett hagyni...
Kissé zavaró volt, hogy a beszédet a zajtól nem lehetett érteni, de hát a repülõt nem lehetett onnan elparancsolni.
Igen, a neveket kiírhatták volna. Örülök,hogy láttam a filmet.
Egyáltalán nem tört el egy koponyát sem János bácsi ,pár fogat leejtett,és akkor mi van?Remegett a keze.lehet hogy afelindultságtól.Mindenesetre valószínû ,hogy atöbbiek tõle tanulták aszakmát ?Kiszeli egy kissé jobban is megtanulhatta volna ,akkor nem akarta volna ráfogni egy orosz nõ csontvázára ,hogy õ Petõfi .ja és egyébként nekem meg pont szimpatikus volt ,hogy nem finnyáskodott és nem kesztyûzött,hanem nem undorodott a munkája tárgyától,ezért puszta kézzel dolgozott pl.
Egyebkent kar, hogy nem irtak ki a szereplok neveit, bar a legtobbuket igy is azonositani lehetett. A feher sapkas regesz nagyon szimpatikus volt (erdekes volt latni, hogy hogy dolgoznak a regeszek), ot is beazonositottam: Kralovánszky Alán
Nemeskéri János (1914. ápr. 9. Budapest - 1989. szept. 5. Budapest): tanár, antropológus, múzeumi osztályvezetõ.
...
Végzetes betegsége elõtt 4 nappal részvételével kezdték meg a rákoskeresztúri új köztemetõ 301. sz. parcellájában az 1956. évi forradalom mártírjai maradványainak exhumálását.
Az értesítések jelenleg le vannak tiltva! Amennyiben szeretnél cikkajánlókat kapni, kérlek, hogy a böngésző Beállítások / Értesítések menüpontja alatt állítsd be az értesítések engedélyezését!
Hozzászólások