A Pixies alt-rock-punk zenekart a hangosHALKhangos című dokumentarista "road movie" személyes, közvetlen közelségből mutatja be. A 2004-ben, tizenegy év után, egy turné erejéig összeálló banda nem szolgál olyan balhékkal, amik biztosíthatnák a rajongók körén túlmutató népszerűséget, de azért zajos sikerre számíthat fesztiválokon és egyetemi klubokban egyaránt. A film témája adja magát, ám amibe más, hasonló vállalkozások gyakran olyan látványosan buknak bele, az Steven Cantor és Matthew Galkin rendezőknek maradéktalanul sikerül: felkeltik a semleges szemlélődők érdeklődését. A hangosHALKhangos rögtön a nyitójelenettel tisztázza, hogy az 1986 és 1993 közt működő zenekar miért kellene, hogy egyáltalán bárkit is érdekeljen. "Egyszerűen csak le akartam nyúlni a Pixiest" - idézi a film a nyilatkozó Kurt Cobaint, akit a Smells Like Teen Spirit keletkezéséről kérdeznek. Egy ilyen nyitány meggyőzhet mindenkit, aki csak távolról is érdeklődik a popkultúra iránt, hogy a Pixies bizony kötelező olvasmány.