Minden idők egyik legikonikusabb magyar vígjátékának főszereplője majdnem Haumann Péter lett, legtöbbet idézett mondata pedig egy kényszermegoldásból született.
Till Attila második nagyjátékfilmje két mozgássérült fiatalról szól, akik rossz társaságba keverednek - és életükben először igazán hasznosnak érzik magukat!
Till Attila első rendezése, a Pánik ügyesen egyensúlyoz a komédia és a tragédia közötti rendkívül vékony mezsgyén, miközben még néhány stílusbravúrra is futja.
A történet nyilván ismerős, a mogorva agglegény sosem látott kisfiát kapja a nyakába, a találkozás pedig megváltoztatja az életét, de a régi mesét nagy szívvel és remek humorral mesélik el nagyszerű színészek.
Ez az a film, amiről soha senki nem mondott semmi rosszat, amiből mindenki tud idézni, amit ezerszer megnéznénk újra, és amit az olyan veteránok mellett mint Koltai Róbert, Haumann Péter és Pécsi Ildikó, egy nehéz sorsú árva srác vitt el a hátán.
A most mozikba kerülő remek és okos magyar romantikus vígjáték, az így vagy tökéletes főszereplőjével, Fekete Ernővel beszélgettünk arról, milyen elsőfilmes rendezővel dolgozni és éjszaka kutyakakinak álcázott csokit dobálni.
A mindig szerethető Ötvös András ezúttal egy szerelmes focihuligánt alakít, mi pedig olyasmit is kérdeztünk, amit nem szoktak, például azt, hogy hogyan dől el, mennyi az annyi és milyen a casting.
Egy pufók, bilifrizurás idegen érkezik a Földre, hogy magával vigye innen Zalatnay Saroltát. De miért pont őt és mit csinálna vele? Ez speciel nem derül ki, de sok minden más igen!
Nem sok minden tűnik valószínűnek a csudaszép cukrászkisasszony és a 30 millió forintos fődíj meseszerű történetében, ahol fontos szerepet játszik Kerekes Vica ruhatára és alabástrom színű bőre.
Egy pancser társaság egy idióta képrablással próbálkozik, de a történet nagyjából mindegy is, a lényeg, hogy vicces figurák rohangálnak végre egy látványos magyar vígjátékban.
Ma már nehéz egy magyar vígjátékot Szabó Simon nélkül elképzelni, aki most is hozta a formáját, mind a filmben, mind az interjún, és mindenre lelkesen válaszolt.
Az emberek a közönségfilmhez rendszerint a nagy neveket és a vaskos költségvetést társítják, pedig mindkettő elhagyható, ha olyan stáb jön össze, aki tényleg szereti a közönséget.
Na jó, Tenki Réka nem luxusprostit, hanem viselős sztriptíztáncosnőt alakít, Mészáros Béla pedig egyrészt nem egy Richard Gere, másrészt nem milliomos, de a többi nagyrészt stimmel.
A Drakulics elvtárs apropóján szedtük össze a 2010-es évek szerintünk legjobb hazai vígjátékait, szatíráit és agyament komédiáit. Persze lehet, hogy másnak más volt vicces...
Egy külföldre szakadt vámpír elvtárs érkezik a 70-es évek szürke magyar valóságába, és minden, amit csinál, vérpezsdítő, de már rajta van az elhárítás. Igaz, ők is csak emberek…
A mozikban a magyar retro vámpírkomédia, a Drakulics elvtárs, mi pedig a törékeny, de határozott főszereplőnőjét faggattuk arról, ami fontos: a szereposztásról, a szexjelenetekről és a vérszívókról.
Megszökik a menyasszony a lagziról, és beveti magát egy taxiba, amelynek sofőrje a kedvéért és a kedvünkért végigdumálja szinte a teljes játékidőt. De tényleg szinte a teljes játékidőt!
A BUÉK után újabb magyar vígjátékban nevethetünk azon, hogyan hazudnak a párok egymásnak és más pároknak, vagy rácsodálkozhatunk arra, hogy milyen rendező lett Dobó Katából.
Pedig szerintünk nindzsának is jó lenne: Lengyel Tamás mára az egyik legnépszerűbb magyar színésszé vált, Goda Krisztina BÚÉK! című vígjátékában pedig megmutatja, milyen lehet viccesen genyónak lenni!